Kedves Blogom, Olvasó!

Mindig kérditek, hogy vagyok, mi van velem. A válaszom általában annyi: Megvagyok, élem uncsi életem.

Ami persze részben igaz. Tényleg uncsi. A minden napok változatlansága, már engem is nagyon untat. Fel kéne valahogy dobni a dolgot. Mármint az éltem. De hogyan?

Most ép nagyon bulizós kedvem van. Zenét hallgattok, táncikálok, énekelek. Mint egy tini. Sokan mondják, hogy kinézetre 26-27 vagyok, de mikor megismernek, inkább mondanak 16nak. Hát ez eléggé ciki. Mert 23 vagyok. Ergo a korosztályom elsőre öregnek talál. Másodjára meg gyereknek. De ezen nem tudok nem is akarok változtatni. Szeretek gyerek lenni.

Ha psziho bigyó vagy, kérlek jelentkezz...miért vagyok gyerek még?

Talán menekülök, vagy bújok a világ elől? Nem akarom elfogani, hogy felnőttem? Vagy mifene?

Tény, hogy nem érzem magam 23-nak. De még 20-nak sem. Max 18. MAX.

Ma befeküdtem a kádba. Gyertya, zene és habok. Illatorgia a köbön. Előszőr csak hallgattam a zenét, mélyen beszívtam a fürdő és gyertyák illatát, de ahogy a zene ritmusa lassan magával ragadott...nem tudtam neki ellenállni. Egy idő után kipattantam és ugra-bugráltam a kád előtt. Jól elfáradtam. Jól esett.

Na, pont ezé akarok bulizni. BULI, BULI, BULI, BULI!!!!!!!!!!!!!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.