Cép csütörtök
2007.05.03. 18:51
Ma egész jó napom volt.
Bár elég későn feküdtem le, mert megint Hiroval dumáltam 1-ig. Utána meg túl izgatott voltam, hogy elaludjak. Tehát 3 órás alvás után, elég pocsékul néztem ki.
Ráadásul anyut ki kellett kisérnem az állomásra a délibe. Utána meg nekem kellett kimennem a nyugatiba. Muszáj voltam baseball sapit felvennem, mert a héten elég keveset aludtam, és rémesen néztem ki. Sötét karikák, kicsi összehúzott szemek, szóval aki volt már kialvatlan, az tudja, hogy milyen.
Nos a nyugatiba érve megvettem a többieknek is a jegyet. Mentünk Göd-re Pohiba tanárnőhöz. Végülis nagy nehezen összejött a csapat, így megérkeztünk sikeresen. Vettünk a tanci néninek virágot. Nagyon szép volt.
Miútán megérkeztünk elkezdtek a fiúk fát aprítani, míg Anikó és Me hagymát és répát kockáztunk. Nagy nehezen elkészült a tűz, feltettük a levest. Közben a fiúk elkezdtek ökörködni. Felvették az amcsi focis vállvédőt, és sapit és fotózkodtak. Közben engem probáltak tanítgatni a helyes dobásra.
Kicsit beárnyékolta a hangulatot, az a tény, hogy LÓGOTT AZ ESŐ LÁBA!
Időközben Anikó és Momszi leléptek, így kimaradtak a jóból:D
Úgy fél egy fele álltunk neki enni. Előtte Janival röpiztünk egy csöppet, majd a Bilivel elmentünk cangával a boltba tejfölért. Csabi petrezselymer szedett, a tanárnő tésztát csinált. Szóval beosztottuk aránylag a munkát.
Az ebéd isteni volt, csak hát nekem kissé gondjaim vannak a babbal. De úgy tűnt a fiúknak nem. Végül Matyi, Laci, Krisz, és Tomi ebéd után leléptek. Mi még kicsit ejtőztünk. Kifeküdtünk a nyugágyra, és lám csodát: KISÜTÖTT A NAP! Kicsit meg is fogta az arcomat. Végül a fiúk még burkoltak egy-egy tányérral utána szedelőzködni keztünk.
Közben megjött Ildi, Pohiba lánya. Megkért, hogy írjam alá a szobája falát. Már tele volt írásokkal.
Meglepő módon Sárközi is megjelent. Ő is bevágott egy nagy tányérral. Ugy tűnt izlet neki. Nos fél 3-kor érzékeny búcsút vettünk vendéglátónktól és irány az állomás.
A vonaton annyit ökörködtünk a Janival, Csabival és Bilivel. Szóval jó volt. Tényleg.
Utána mennem kellett volna a Népligetbe, mert apum holnap utazik el, és kellett volna jegyet venni neki. De a nyugdíjas papírját itthon hagytam a nagy kapkodásban.
Égő pofával jöttem haza. De megveszi reggel. Meg tudja. Lesz pénztár.
Most itt tartunk. Várom, hogy megint 9 óra legyen. Kiderül, mi lesz holnap.
Egy biztos. BE KELL MENNI A SULIBA. 3 órára. Sajna, fel kell kelni. Reggel kutyát kell sétáltatni.
Percről percre egyre közelebb jutok 9 órához. Remélem siet. Nincs erőm ma is, vagyis holnap hajnalban elaludni.
Van egy szomorú hírem is. Egy ismerősöm, akivel tavaly haverkodtam össze, meghalt. Ma volt a temetése. Leukémiás volt. Kicsit szar érzés. Remélem a mennybe jut.
Emlékeinkben élsz kedves Gábor!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://marypopins.blog.hu/api/trackback/id/tr766891
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.