Üdv Blog, Olvasó!

Ma azért kerül két bejegyzés, mert egy vallomással tartozom.

Még sose mondta (írtam), hogy miért blogolok.

Tiszteletből.

Pár évvel ezelőtt pontosabban úgy másfél-két éve, rábukkantam egy lány, kislány blogjára. Ő előtte tisztelgek.

A lány nagyon beteg volt. A blogjába írta, mi minden történ vele, milyen vizsgálatok, gyógyszerek, hogy érezte magát, a barátairól, családjáról, a maradék életéről.

15 éves volt. A leukémia elvitte. Ha írt, én olvastam, és velem együtt még vagy százan. Megrázó volt, mikor a testvére írt helyette. Sírtam. Napokig. A tehetetlenség, büh, és a kétségeesés. Hogy történhetett ilyen egy fiatal lánnyal, aki alig élt. Az írásai oly közvetlen volt, hogy úgy éreztem a testvérem, hogy ismerem, és erre tessék...

Még most is, ha rá gondolok egy könnycsepp gördül ki szemem sarkából.

Nos, előtte tisztelgek, mert mindvégig nagyon bátor volt, és mindenki példaképe.

Hiányzol....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.