Ismét itt.:D Végre

Sorry, hogy eddig nem írtam, de ennek technikai okai voltak.

rengeteg mesélni való van. Nem is tudom elég lesz e az idő, vagy bármi.

Az egész úgy kezdődött, hogy vasárnap nagyon unatkoztam. Senki nem volt fent msn-en, semmi nem volt a tv-ben. Így az iwiw-en nézegettem az adatlapokat. Egy nagyon régi barátomét meg is találtam. Nagyon sokáig össze voltunk veszve, sok hibát követtünkel, de ez már nem lényeg.

Nos, ott virított az msn címe. Fel vegyem, ne vegyem? Ezen vacilálltam. Nos hát, egy léetem egy halálom, max nem fogadja el és annyi.

Remegő ujjakkal kattingattam, klikkeltem, és gépeltem. Vártam úgy 3-4 percet, idegesen doboltam az asztalon.

És igen, elfogadta!!! EZ AZ! Nah, már első lépésen túl vagyunk. Ez volt tán a legkönnyebb. Most viszont, írni is kellene neki, mert nem úgy van az, hogy valakit felveszel, azt nem írsz neki.

-Szia!

-Szia!

És innentől kezdve ment minden mint a karikacsapás. Kibékültünk, hisz már nem is emlékeztünk arra, hogy miért is haragudtunk egymásra. Elég sok tisztázni valónk volt. Örültünk egymásnak.

Másnapra, Húsvét hétfőre, megbeszéltünk egy találkát. Margitszigetre. Félve feküdtem le, féltem, nem jön el, vagy ki nevett.

Így mikor megérkeztem, igyekeztem magabiztosnak látszani, mint aki tudja, hogy mit tesz, és semmi váratlan nem érheti. Pedig ért. Olyasmi amire nem számítottam.

Az első ilyen, maga a látvány. Ott állt, eszeveszetül jóképűen, és rám várt. Olyan rég nem láttam, hogy majdnem a nyakába vettemtem magam. És ezután minden perc egy meglepetés volt. Éreztem, hogy őszintén és nyíltan beszél, így hát megtettem én is. Olyan szépeket mondott, olvadtam el. Mesélt arról, mit csinál, hogy vagy, mesélt a barátnőjéről, kivel 2 éve vannak együtt. Mesélt a gondjairól, és az érzéseiről. Ahogy beszélt, erősödött benne valami. ÉN EZT A SRÁCOT SZALASZTOTTAM EL???? Már akkor éreztem, hogy itt gondok lesznek. És amikor abban a ragyogó napsütésben a Duna partján a padon megcsókolt....ah.....és én csak arra gondoltam, hogy te jó ég a barátnője. Nyögtem is neki, de az ellenállásom ennyi volt.

Röviden egy csodá napot töltöttünk el. Több, mint 6 órát adott nekem az élet belőle...vagyis akkor azt hittem.

Másnap, tettem a dolgomat, intéztem az ügyeket, mikor dél fele felhívott, hogy délután találkozzunk. A buszon ülve vigyorogva mondtam neki igent. Most egy parkba mentünk, egy padra ültünk. Minden olyan harmonikusnak tűnt. Sütött a nap, szellő lengedezte a hajamat, döngicséltek a darazsak, és mi ott ültünk, és...ismét megcsókolt. Éreztem, hogy ez így nem jó, ennek már érzelmei is vannak. Az ember nem csókol csak úgy meg egy másikat, ha nem érez valamit iránta. Én meg szépen ellent mondtam ennek, és elnyomtam magamban. Ez nem érzelem, ez játék. Nekem nincs okom a lelkiismeretfurdalásra. Ismét egy csodaszép délutánunk volt.

Szerdán vígan gyalogoltam az iskolába, tudva, hogy aznap is találkozunk. Alig vártam, hogy lemenjen az a 7 óra. Ölni tudtam volna, hogy legalább 2x-ére gyorsthanám az időt. De végre ez is eljött. Ismét park, ismét a pad, és most már én is sokkal jobban benne voltam a játékban. Elnyomtam az érzelemimet, nem akartam hallani őket. Ugyis butaságot sugalltak volna. Olyan volt, mintha soha nem váltunk volna el egymástól, mintha az a két év amit haragban töltötünk, nem is létezett volna. Csak ő meg én, és azok a hülye darazsak, amitől mind a ketten szinte síkítva ugrottunk fel a padról. Nap végére, mikor hazafele tartottam, rájöttem, a kisördög megszállt. Addig, addig sugta a fülembe, míg végül észre vettem. Szerelmes lettem. Fülig és totálisan. Egy olyan pasiba, aki 2 évvel ezelőtt belém zúgott, de én ellöktem magamtól, és most gyakorlatilag ugyan az a helyzet csak fordítva. Eléggé pocsék állapotban mentem végül haza.

Éjjelenként vele állmodtam. És eléggé rövidek voltak így az éjszakák.

Csütörtökön is találkoztunk.Csak előtte volt egy kellemetlen szituációm. Reggel az a srác, aki miatt a Hiromat (így neveztem el) ellöktem magamtól, küldött egy sms-t. Jön a suliba és látni akar. Mondanom sem kell, a vér megfagyott bennem, majd elájultam. Most ezt hogy fogom megúszni. Ha ő jön, akkor valamit akar tőlem, de én nem adhatom meg neki. Mert Hiro is ott lesz.

Úgy döntöttem, egy életem egy halálom, Hirot választom. A másikkal csak egy pár szót beszéltem, mondtam neki, hogy mennem kell. Láttam az arcán a csalódást. De Istenem, mi mást tehettem volna?

Röviden szóval a további napom csodás volt. Bár Hironak most már választania kellett. Én azt mondtam, hogy ne engem válaszon, hanem a barátnőjét, mert ez a helyes, hogy nekem csak ez a pár nap jutott, és én így is boldog vagyok és az is maradok.

Így lett. Én végül dolgozni mentem, ő meg a barátnőjéhez. Ez így  volt helyes. Így kellett lennie.

Még az éjszaka folyamán kaptam tőle egy sms-t. Válaszul csak annyit írtam, hogy találkozunk holnap is, ha akarja. Akarta.

Állítólag a villám nem csap le kétszer ugyan oda. De ez nem igaz. Ma reggel péntek 13.-án  ismét a volt pasi írt, hogy jön be és hogy szeretne látni. Így megegyeztünk, hogy akkor találkozunk, és én írtam Hironak, hogy később a parkban a padunkon találkozunk. Megjött a volt nagyŐ. Beszélgettünk, suliról, általános dolgokról, végül kinyögte, hogy két nappal ezelőtt dobták. ÁHÁ, Szal azért akart velem annyira találkozni. Pechére, közöltem vele, hogy randim van és nem érek rá vele felmenni az öltözőbe egy kis vígasztalásra. Íg elmentem.

Életem legszebb napja volt. Bár tudom, hogy mind az 5 csodás volt, de ez valami győnyörűséges. Mintha...le sem lehet írni. Aki most lett szerelmes, az tudja mit éreztem, aki volt az is emlékszik rá, aki még nem volt, az majd megtudja. Nagy nehezen a végén kiböktem, hogy szeretem, és bár tudom, hogy nem szabad, de ez az érzés sokáig megmarad. Csöppet lehangolódtam, mert tudom, hogy most elég bizonytalan, hogy mikor látthatom, de nagyon szeretem, és várom az sms-eit és az emailjeit. Nekem az is elég, ha azt írja, Szia...nem kell más. Csak tudjam, hogy az érzés, mely szívemben van, nem egyedül és nem viszonzatlan. Nem akarom elválasztani a barátnőjétől, bár annak tűnhet, mert én nem adhatom meg neki azt, amit a másik adott. Én magamat tudom adni, de még én sem fogadtam el, így tőle sem várhatom el. És mint egy sms-ben megírtam. Bízni és reménykedni hogy 2.ból 1.lehetek. Szeretlek Hiro:D