Üdv kedves Naplóm, Olvasó!

Késő este van, aludnom kéne, de nem tudok. Pedig már felvettem a csicsika poziciót. És mégsem jött álom a szememre. Valahogy a párkapcsolatok jutott az eszembe. Milyen nehéz egyáltalán találni valakit. És hogy kicsit kitérjek a tv-ből "áradó szemétre", az sem könnyíti meg a magam fajta magányos lelket dolgát. Mert hát a csinos lány találkozik a helyes fiúval, bajba kerülnek, veszekednek, majd kibékülnek és életük végéig szeretni fogják egymást. Szeretem ezeket a filmeket, mert hiszek a szerelemben és a "szőke hercegben", de mégis olyan nyomorúltnak érzem magam, miútán lecsendesedik egy-egy film utáni lendület. Bakker, ilyen csak a filmekben van. Nincs csini lány, meg helyes fiú, pláne nincs szőke herceg. Csak kő kemény valóság. Bezzeg ezt nem filmesítik meg.

Maradi vagyok, és remélem, hogy a nagy őt nem nekem kell leszólítanom, hanem ő fog. Na, de meddig várjak, merre menjek, hogy véletleül találkozzak vele? Mert akárhogy is nézzük nem könnyű találkozni olyan emberekkel, akik már elsőre is megtetszenek és nem rögtön valami idióta dumával akarnak felszedni. Bár nálam még nem próbálkoztak be ilyen baromságokkal, de Adri barátném mellett, olyanokat hallok, hogy egyszerűen a földre vetném magam és mint az új évi kismalac visítanék a röhögéstől. A legutóbbi felajánlotta neki, hogy megtanítja sakkozni. Lehet, hogy ő a nagy ő, de nem Adrinál. Ő ennél azért kifinomultabb. De ha hozzám jött volna, biztos a képébe röhögök és megjegyezném neki, hogy: Figyi, most komolyan, ez a duma bejött már valakinél?

Unok vagyok? Meglehet. De engem ilyen hülye szöveggel ne szólítsanak le. Sőt! Legyen természetes. Nagy elvárások? Ez is meglehet. Na és aztán? Én nem pénzre lakásra vagy örökségre hajtok, hanem az értelemre. Ha meglátok egy öltönyös férfi, akkor nem a márkáját nézem meg, vagy hogy arany karóra van-e a kezén. A pénz nem érdekel. És a pénzes pasik sem. Jó, nem azt mondom, hogy egy disznóólban is élnék, ha a szerelmem velem van, de nem kell palota. Albérlet, pl. Azt is fent kell tartani. Még többe is kerül néha, mint egy saját lakás. És nem kell kocsi, a BKV havonta ígyis olcsóbb. És a belvárosban amúgyis botrányos a közlekedés, nem kell oda még kocsi. Legyen egyszerű. És a legfontosabb, legyen munkája. Bár a pénz nem érdekel, de hadd ne én tartsam el a pasimat. Elég nekem az a kiadás amit most van, többet már nem tudok beválallni. De nem is akarom, hogy engem támogassanak. 

A szabadság fontos, de ne legyen az, hogy hetekig nem láttom. Igenis, lássam, ha a munkánk engedi. Nincs tiltás a barátok ellen, sőt, menjen is, de előtte azért értesítsen, hogy éjszaka ne sírjam tele a párnámat. Nem akarom ellenőrizni, de egy : Szívem haverokkal kocsmázni mentem, sms is megteszi. Ahogy én is eljárogatok a barátaimmal. Max nem mindig kocsmázni, hanem kávézni:D Nah mindegy. A kölcsönös bizalom, és tisztelet nagyon fontos egy kapcsolatban. És még ez sem biztosíték, hogy minden zökkenőmentesen menjen. Hisz azért mindig vannak konfiktusok. De legalább törekszünk tökéletességre. Ha bántja valamelyikünknek a szívét valami, akkor igenis üljünk le és beszéljük meg. Mert nem csak az a beszélgetés, hogy milyen napod volt, jó. Nem, igenis, kérdezzen, ahogy én is. Mégha nem is teljesen kiváncsi. Engem se érdekelnek a kocsik, de ha olyan emberrel vagyok, akkor kérdezzek. Nah, jó, ez nem elvárás, mert a pasik nem szeretnek beszélgetni, de attól még, ha párkapcsolati baj van, azt igenis meg kell beszélni a társsal. És nem a barátnővel, akivel esetleg túl komplikálják (lányok) a dolgokat. Igenis leültetni a pasit, és beszélni. És ez oda-vissza játék. Mert ha nem beszéltik meg, nem tudják megoldani és akkor pápá kapcsolat. Persze a beszélgetés sem biztosíték, de akkor legalább azzal a tudattal lehet elválni, hogy te megtetted azt a lépést, hogy jobb legyen. Csak még is sem jött össze. 

Túl nagy elvárások? Szerintem nem. Inkább alap.

Érdemes ezen elgondolkodni. Hogy vajon én, akinek kutyája és tengerimalaca van, jobban láttom-e, mint te olvasó, aki akár egy rossz kapcsolatban élsz. Én sem voltam mindig egyedül, de a hibákból tanul az ember. És nekem is voltak hibáim, és ebből tanultam.

Csajok, ne a lére, vagy kocsira hajtsatok, hanem a SZŐKE HERCEGRE!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.