Mond, hogy szeretlek...
2007.05.01. 17:01
Ismét itt.
Azért ezt a címet adtam a mai bejegyzésnek, mert ismét kérdésekkel fordulok feléd. Vagyis kérdésekkel és válaszokkal.
Kinek mondod, hogy szeretlek?
Mondod anyukádnak. Köszi anyu, hogy 9 hónapig a pocakodban neveltél, köszi, hogy szenvedtél a szülésnél, köszi, hogy felneveltél. Szeretlek érte anyukám.
Hát igen. Az ember sokat köszönhet az anyukájának, és mindenért szereti. És ezt tudják is. De néha mondani kell nekik. Néha úgy érezzük mégsem szeretnek, pedig ők tényleg csak jót akarnak.
Mondod apukádnak. Neki is sokkal tartozol. Hisz a nevelésedben ő is kivette részét. Az apukák tudják, mi a kamasz fiúk rémálma. És probálják megérteni. És pont ezért féltik a lányaikat, és pont ezért fogják szigorúan fiaikat.
Mondod barátaidnak. Hisz őket is szereted. De persze máskép. Melletted állnak a bajban, és osztoznak bánatodon. Ők megértenek, velük bármiről beszélhetsz. Elmehetsz velük szinte bárhova. Érzelmileg hozzájuk is kötödsz.
És mi van a szerelemmel? Nem szeretsz bele, sem az apádba sem az anyukádba. De egy barátba bele tudsz szeretni. Ha igazán közel van hozzád.
Van, hogy egy barátságból szerelem változik. És észre sem veszed. Csak azt, hogy kötödsz hozzá. Jobban, mint a többi barátodhoz. Ha veled van, maradéktalanul boldog vagy, ha nincs veled, szomorú vagy és csak rá tudsz gondolni. De, ha rágondolsz, akkor minden valahogy szebb és jobb. Alig várod, hogy láthasd, hogy beszélj vele, hogy megérinthes.
És amikor észre veszed, hogy bekövetkezett a változás, tanácstalanná válsz. Nem tudod, hogy ő mit érez, hogy ő benne is vajon változott-e valami. A közelébben zavartá válsz, és még többet gondolsz rá. De még mindig boldog vagy.
És egyszer csak azt mondja: Szeretlek!
Öröm és még nagyobb tanácstalanság.
Most ezt miért mondta? Barátsággal, vagy szerelemmel szeret? Mondjam én is, hogy: Szeretlek?
Nem akarod elveszíteni. Ezért kedvesen mosolyogsz és meghúzod a fülét vagy a haját.
De legbelül megöl a kiváncsiság. Hogy szeret?
Innentől kezdve, mindig alig várod, hogy mondja, Szeretlek. Mert akkor te is mondhatod büntetlenül.
Szeretni valakit feltétel nélkül, nem azt jelenti, hogy teljesen és maradéktalanul boldog vagy. Mert te szerethetsz, de ha téged nem úgy szeretnek, akkor mindig lesz egy keserűség a szád ízében.
Mond, hogy szeretlek, és visszahallod, ha téged is valóban.
Mindenki maga döntse el, hogy ez a szó, szerelmet, barátságot, rokonságot, hálát vagy csak egyszerű boldogságot jelent-e.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://marypopins.blog.hu/api/trackback/id/tr3365825
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.