Kedves Blogom, Napló!

Alig kevesebb, mint egy év után visszatértem hozzád, hogy kiönthessem piciny szívemet.

Döntés előtt állnék, hogy melyiket válasszam? Hisz 3 is van, akivel közelebbi kapcsolatba kerülnél. De nem tudom, hogy érdemes-e probálkozni.

A jó fiú: Kedves, és okos. Igazán szórakoztató. Bár eddig inkább csak munkával kapcsolatban tudtunk beszélni (sajnos házinyuszi), de már így is lehet érezni, hogy milyen valójában. Megismerném, hogy valóban olyan, mint a képzeletemben, vagy csak egy csalódás. Munka terén a legjobbat hozza ki belőlem. A folyamatos bizonyítási vágy, hogy figyeljen fel rám... Nem tudom, hogy egyáltalán hogyan is tekinthet rám. Én mindent megpróbálok, hogy kicsit közelebb lehessek hozzá. De a látványos nyálcsorgatáson kivül nem juttok tovább. És persze az is rá játszik, hogy semmi olyan jelet nem kaptam. Nem is értem, hogyan is juthatot eszembe. Napi 8 órában együtt vagyunk, és tényleg csak munkatárs...ennyi, jó fiú kiesik

A szórakoztató: Amióta ismerem, mindig vonzódtam hozzá, de fiatalabb, és kicsit vadabb is mint én. Viszont nagyon vicces. Volt időszak, amikor tényleg sülve-föve együtt voltunk. Egy hihetlenül értelmes, és vicces. Ha nem ismerném régóta, csak egy kis kölyköt látnék, ismernék. De tudom, hogy tud komoly lenni, és úgy felfogni a világot, hogy az nem is annyira rossz, mint valójában. És ebben hasonlítunk egy kicsit. Mert én is próbálkozom ezzel és többségében sikerül is. És két pozitív, csak jó lehetne együtt. Nagyon szeretem a humorát, és hogy izgága. De évek teltek el, és változtunk, talán csak a régi fellángolás, ami szépen is végződhetne...de még el sem kezdődök.

A rossz fiú: Nos Ő az, akit igazán nem tudok hova tenni. A legjobbat és a legrosszabbat hozza ki belőlem. Vele tényleg nyílt lehetek, ahogy Ő is az velem. És itt bukik minden. Mert érzelemmenteseknek kell lennünk egymással. Legalábbis ebben egyeztünk meg annak idején. És titokban. Nem tudhatják a régi ismerősök. Hihetettlen módjára vonzódunk egymáshoz, testileg. És minden egyes találkozás, vagy beszélgetés után, NŐNEK érzem magam, nem pedig egy szürke kis senkinek, mint általában. Felszabadít, és mindig emlékztettnem kell magam, hogy ő nem pálya, Ő csak egy ismerős a múltból.

Nos, döntenem kellene? Nem hiszem, nem nekem kellene. Hisz, mindegyik jó választás lenne. Ha választanom kellene...de ebben az esetben, még a padok közé sem eshetek, mert megint kiderül, hogy csak nekem vannak heves érzelmeim irántunk, míg számukra max. barátot, munkatársat, vagy egy kis szórakozást jelentek. Nem kellene ezt hagynom... ez a legjobb döntés

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.