Versike

2007.06.04. 23:15

Életemet egy üvegdobozban élem, s kiáltásomat senki nem hallja.
Szavaitokat hallom, s válaszolnék, de ti nem hallhatjátok.
 
Szeretnék egy rést az üveg falán, hogy halljátok kiáltásom.
Szeretnék egy rést az üveg falán, hogy levegőt kaphassak.
 
Nem élhetem így életem, nem maradhatok itt bent.
Engedjetek ki, szabadítsatok ki, s meghálálom.
 
Ti csak nevettek üvegem felett, s néztek rám, ahelyett, hogy segítenétek.
Ne nevessetek, inkább hallgassatok, fogy a levegőm, sírassatok.
Egy könnycsepp gördül üvegem falán, s látom magamat.
 
Fekszem cellám alján, s levegőért kiáltok.
Fehér tulipán kerül kalitkám tetejére, s néztek engem szépen, csendben.
 
Nem akarok Hófehérke lenni, koporsóm nem lehet életem.
A hét törpe sem tud segíteni, a hangom megakad.
 
Könnyek záporozzák már életemet, de én csak hallgatok.
Életemet egy üvegdobozban éltem, s kiálltásomat senki nem hallotta.
 
2007. január 12.

Szerző: Mary Popins

Szólj hozzá!

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://marypopins.blog.hu/api/trackback/id/tr4892803

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása