Kedves Blogom, Olvasó!

Ismét itt a karácsony. Mintha tegnap lett volna a tavalyi. Még mindig emlékszem minden egyes percére. És tessék itt van a következő. És van egy olyan érzésem, hogy a következő is ilyen hamar befut.

Ez az az ünnep, amikor a család összeül, énekelnek, ajándékoznak és mindenki boldog. Együtt a család, és ez feltölti az embereket a következő évre.

Ez az az ünnep, amikor a magányosok, még magányosabbak. Nincs családjuk, vagy nem tudnak velük ünnepelni.

Ismerek 31 embert, akik a mai napon így vannak. Távol családjuktól, és az otthon melegétől. Ez a 31 ember a szívemhez nőtt.

Ismerem őket, a történetüket, már-már az életüket. Van  köztük olyan, akik munka után csak az üres lakásba térnek. Tán még fát sem állítottak. Ennek a pár embernek legfőkébb üzenem: Nem vagytok egyedül, teljesen egyedül. Ezen a ünnepen rátok gondolok, lélekben velem vagytok! Bár ez nem sokat számít, de mégis...

Ezek az emberek tudják a telefonszámomat, bármikor csörögjenek rám, és én visszahívom. Akár éjszaka is! A legnagyobb ajándék nincs becsomagolva holmi nevetséges csomagoló papírba. És címzés sincs rajta. Az igazi ajándék a barátság, és a bizalom. Ami kölcsönös. És ez nem csak a karácsonyi időszakra vonatkozik, hanem bármikorra.

Várom a hívást!

Mary Popins

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.