Jössz velem játszani?
 
Gyere mászunk fára, úgy mint rég
Másszunk a tetejére és nézzük a felhőket
Gyere ne félj a zöld lombok eltakarnak
Senki sem tudja meg titkainkat
Gyere adj egy csókot a fa tetején
S megérintjük a kékség egét
 
Gyere bújócskázzunk a ház körül
Elszámolsz tízig s keress meg
Ha megtalálsz megleplek
S következőnek te bújsz el
Mikor végre meglellek
Egy csókot lopok tőled
 
Gyere fogócskázzunk a kertben
Kergessük egymást sebesen
Ha elfáradunk a fűre fekszünk
S kezünket a szívünkre tesszük
Szerelmünk örökké él
Lelkünkben a gyerekkor még él
 
                  2006.10.10
 

Szerző: Mary Popins

Szólj hozzá!

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://marypopins.blog.hu/api/trackback/id/tr7495842

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása