Kedves Blogom, olvasó!
 
Kicsit nehéz megszokni ezt az új helyzetett. Tudod a közömbösség, meg az hogy nem érhetek hozzá...nem mondhatok neki olyat...mert ott van a FOGLALT jelzés...
És hát, az emlékeknek sem élhetek örökké.  Pedig minden vágyam egy ölelés, TŐLE! De már azt sem kapok, nemhogy mást. Túl gyorsan jött minden. A jó és utána hirtelen a rossz. Mintha nem is én lennék. Mary Popins, mintha más életét élné, mintha amnéziája lenne, és most mindent kezd előlről...
Jó kis történet: Volt egy lány, aki beverte a fejét, elájult. Aztán jött egy fiú, aki megmentette, és Mary beleszeretett. De közben önmagát is kereste. Nem tudta kicsoda, honnan jött, mi volt, milyen volt az előző élete. Csak azt tudta, hogy szereti megmentőjét. Teltek múltak a hónapok és a megmentő is érzelmeket táplált Mary iránt. De elfojtotta őket, mert már volt egy mennyasszonya. Így Mary tudta, hogy előbb saját magát kell megtalálnia, mielőtt bárki is meg tudná őt szeretni. Titkon remélte, hogy lovagja lesz emlékei visszahozója, de az esze azt súgta, hogy egyedül kell ezzel megküzdenie. Volt valahol egy saját élete, és a szerelmét hálává kellett csítitania. A szerelem nagy volt, és rövid.
Mary Popins most keresi életét. Nem tudja a saját nevét sem. Amikor rátaláltak, csak egy esernyő volt nála, és innen eredt a neve. Így Mary addig Mary míg keres, és nem talál. A megmentő...
 
Hát igen. Mary én vagyok. Amnéziám van, és most keresem önmagam. 22 éve keresem, és remélem, hogy hamarosan megtalálom.
 
Ennyit mára Kedves Blogom, "emlékem", Olvasó!
Üdvözlettel:
Mary Popins

A bejegyzés trackback címe:

https://marypopins.blog.hu/api/trackback/id/tr32106740

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása