Kedves Blogom, Olvasó!

Szégyelem a pofámat...közel két hónapja nem írtam...mentségemre, nem volt mit írni, és hát...nem is volt időm rá...sajnálom...de igyekszem.

Hogy milyen volt az új munkahely? Inkább kitörölném az emlékezetemből. Mert hogy annak már vége.

Az elmúlt két hónapban, elég sok mindennek lett vége. Nagy szerelem, munka, élet...

A cicám Cili...elhagyott minket. Egy hete már, de még most is nehezemre esik írni róla. 16 éves volt. És nagyon öreg. A hiányát semmi, és senki nem tudja betölteni. Bárcsak több időt lehetett volna velem...bárcsak vele lehettem volna az utolsó perceiben. Foghattam volna a kicsi mancsát, bíztathattam volna, simogathattam volna...oly sok mindent kellett volna még mondanom neki. Olyan, mintha egy részem vele ment volna el. Sosem bocsátom meg magamnak, hogy nem voltam vele.  Nagyon nehéz. Egy mázsás kő van a mellkasomon, mikor hazajövök és ő nem szalad a lábamhoz, hogy üdvözöljön. Hiányzik a nyávogássa, és a szőrcsomói, a dorombolása, és az egész lénye.

Szóval ismét új munka. Jobb mint az előző. Fix szabadnap, fix fizetés, és be is jelentenek. Egy ruhásboltban kaptam állást. Nagyon kedvesek. Remélem, most nem fogok csalódni. HOlnap kezdek.

A monitorom kilehelte lelkét, így újat kellett venni. A fodrászt, a bkv-t és még anyámat is ki kellene fizetnem. De nem tom miből...96 ezerrel tartozik még Buddha. Kiváncsi vagyok megkapom-e.

A nagy szerelem? Aszem, most már szót sem érdemel. Elmúlt. Bár a barátság megmaradt...vagyis múltkor még azt mondta...meglátjuk.

Vettem egy halat, új másfél hónapja. Sziámi harcos hal. Betta a neve. Cuki:D

Nah meek.

Majd még írok, igérem, hamarosan...

Mary Poppins 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.