Barátaimhoz
2009.07.24. 21:01
Barátaimhoz
Leánykorunkban minden oly könnyű volt,
Nevettünk egymás csetlésén-botlásán.
De az évek teltek és mi nőttünk,
Felnőtt nővé cseperedtünk.
Mindent megosztottunk egymással,
Minden titkot ismertünk egymásról,
Mindig segítettünk egymásnak,
Mindig ott voltunk a másiknak.
De a felnőttség megállíthatatlanul jött,
És már nem nevettünk egymáson.
Nem segítettünk a másiknak,
És elfelejtettük, hogy nem csak én vagyok.
Mindenki csak magával foglalkozik,
Mindenki csak hozzám jön tanácsért.
Mindenkinek segítség kell,
De rajtam senki nem segít?
Csak saját magukkal foglalkoznak,
És átnéznek rajtam.
Mindig van problémájuk,
És én álljak készen.
Senki sem kérdi meg, hogy vagy?
Senki nem kérdi meg, segítsek?
Senkit nem érdekel, élek-halok e?
Senkit nem érdekel, mi a bajom?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://marypopins.blog.hu/api/trackback/id/tr311266633
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.