Kedves Blogom, Olvasó!

Jó volt 5 napot itthon lenni. Most rázkódhatok vissza a mindennapokba. Holnap meló. Holnap sminkelni kell. Erre szokták a pasik rávágni: De neked nincs szükséged sminkre. Ah persze, de ha látnának nélküle, azt hinnék, hogy egy vízihulla jött velük szembe. Nah, jó van benne egy kis hiúság is, de könyörgöm, én látom magam minden reggel smink nélkül. És mondhatom, én tényleg egy vízihullára hasonlítok. Túl világos a bőröm, szempillám sincs, ha nincs kifestve, olyan vagyok, mint akinek leégették a szempilláját.

Dehogy nálam mit is takar a smink?

Ez egyszerű: szempillaspirál, egy lehetnyi szemhéjfesték, szemceruza. Ha jó napom van még rúzst is teszek fel. Bár mire beérek dolgozni lenyalom:)

És ez a művelet kemény 2és fél  percembe kerül minden reggel, amikor dolgozni megyek. Ha itthon vagyok, és nem megyek sehova nem sminkelek. Mert mekkora a valószínűsége annak, hogy egy otthon töltöt napon egyszer csak bekopogtat a nagyŐ és szőrnyülködve tapasztalja, hogy egy vízihulla nyitott ajtót.  De a munkahelyen bármi megtörténhet. BÁRMI

Be kell vallanom valamit. Ezt a bejegyzést 8-án kezdtem el. Ergo: túl vagyok egy "munkahéten", sminkelésen.

Ma szombat van. És ma nuku smink.

Délelőtt elvittük anyámmal Sindy-t az állatorvoshoz. Éves oltásra. És vittünk magunkkal Edét is. Most már biztosak vagyunk, hogy Ede fiú. Láttam a kis micsodáját:D Eléggé vicces volt. Csak azért nem nyerítettem fel hangosan, mert féltem, hogy megijesztem. De hát kis állat kis bottal jár, nem igaz?:D

Az egész hét uncsi volt. Tegnap ráadásul 5 után tök egyedül voltam a boltban. Kiolvastam a Quelle 500 oldalát, és az Ottó 626 oldalát. Igazán felüdülés volt. Azok a ruhák valóban nagyon szépek...a modelleken. És 32-es méretben. De ki garantálja, hogy az a top vagy nyári ruha az én "habtestemen" is úgy mutat, mint rajtuk?

De egész nap gyakorlatilag olvastam. Így Leslie. L. Lawrence új könyvének az első részét be is fejeztem. Bár bevittem volna a másodikat is. Akkor nem kellett volna nyomorgatnom az agyamat a magazinokkal. Arról nem is beszélve, hogy súlyuk megegyezett az enyémmel.

Pedig az én súlyom is nyom valamit a latba. Egész rendesen nyomom a Földet erről a féltekéről.

Jah, hogy hogy áll a DIÉTÁM?

Úgy ahogy hónapokkal ezelőtt. Sose tudtan rendesen fogyózni. Nem az én pályám.

Majd egyszer lesz sok-sopk pénzem akkor elmegyek egy dokibácsihoz. Megkérem tegyen csodát. 34-es méretet akarok. Olyan véknya akarok lenni mint a többi nő.

Nah jó, ismersz! Úgye lennék rá képes. A beavatkozás előtt 5 percel infúziós tűvel a karomban rohannék anyám szoknyájához. Még az orromat sem voltam képes kilövetni. Pedig már ott ültem, már le is fertőtlenítették a helyét...csak megláttam a tűt. had ne mondjam, hogy a vérnyomásom le, a cukrom fel...vagy fordítva...szóval lényeg az, hogy még volt annyi erőm, hogy kifussak. Röhöghetsz, de így volt. Nem vagyok elég érett ehhez. Talán nem is leszek.

Ede hétfőn kap egy új ketrecet. Sindy meg megy kozmetikushoz. Már úgy néz ki mint egy pudli. Pedig ő egy csodaszép uszkár. Róla már mutattam képet.

Fáj a derekam, unatkozok. El akarok menni itthonról. Kicsit szórakozni, élni, élvezni az életet. VALAKI MENTSEN MÁR MEG!

A legszebb éveimet fogom itt tölteni a gép előtt, és Edét meg Sindyt felváltva simogatva. Majd öregen és ráncosan megyek bulizni, meg pasizni.

Ki akarja ezt? Nekem is kijár a szórakozásból. Csak egy kicsit. LÉGYSZIIIIIIIII GYERE ÉRTEM ÉS MENTS MEG! HELP ME! HILFE MIR!

 Nah meek. gyors kezdés, gyors vég. Ahogy az élet is

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.