Kedves Blogom, Olvasó!

Ezt a pocsék két napot!

Tegnap kaptam fizut...tök happy voltam tőle, végre egy kicsit félre tudok tenni. Ahha, álom marad.

Simán elment 70 rúgó a postán és a tesóban. Brühüm...de legalább letudtam minden tartozást. Vagyis...nem, minden kifizetve.

Hogy a többi 26 napban miből fogok élni, nem tudom. És akkor a tegnap veszekedés a bátyámmal, még az is betett. Eleve sírva jöttem haza, tegnap este. És akkor még megjegyzést is tesz. Nem csak a munkámra, de pofákat is vágott. Direkt vettem májkrémet, meg párizsit neki, mert tudom, hogy jön, és hogy szereti. Zsömit is vettem, hogy holnap tudjon miből enni. Erre visszadobja, hogy ő abból nem eszik. Legszívesebben megütöttem volna....csak az a baj, hogy ő vissza üt, és sokkal nagyobbat. És ha ez még nem elég, anyámat meg apámat is bevette a vitába.

És a ráadás ma reggel:

1. Az a rohadt nyomtató...kifogyott a színes tinta, a fekete meg beszáradt...hogy azt a qurva.

2. Egydül mentem a közértbe vásárolni, kártyával fizettem, és anyám ahelyett, hogy kösz, vagy böfit mondott volna, szídott, mint a bokrot.

3. Anyám 2 féle cukor gyógyeréről leveszik az állami támogatást.

3. Apám főnöke kórházban fekszik, és ki tudja mikor jöhet ki onnan.

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Ez a sok apróság kikészít. Szükségem lett volna a nyomtatóra ma. Ahogy egy kis félre tett pénzre...mivel szerettem volna (múlt idő, bizony) venni egy biciklit. Hogy az annyát. Apám beteg, 18-án megy dokihoz, de akkor mi legyen az üzlettel, ha a főnöke is beteg? És hétfőn vérvételre kellene mennem. Sok apróság (mint már említettem) és nagyon bosszantóak. Ha legalább nem 1 napon történne, hanem elosztva a 12 hónapra, akkor nem fájna a fejem.

Vissza akarok menni az iskolába...ott nem voltak számlák, viták, betegség, csak a gondtalan élet a barátokal és a tanárokkal.

Viszont tegnap 2 apró jó is történt.

1. a boltban volt egy bácsi (50körüli úriember) és olyan lendületes volt, olyan vidám, hogy rámragadt. És hát megjegyezte, hogy milyen finom parfümöm van. Irultam-pirultam, mint Mária József Attila versében. Ez már majdnem este volt, és én reggel egy leheletnyi fujtam. Szóval jól esett. Igaz a parfümömet dicsérte, de nekem i jól esett.

2. a tesóban a felvágottasnál történt...vagyis kezdődött:D Egy srác (helyes volt:D) maga elé engedett...persze amit akartam venni az nem volt. Aztán a pénztárnál is összefutottunk (tényleg helyes volt:)) és váltottunk pár szót...nem nagy szám, de kicsit jobb lett a kedvem...a fizetésig. De addigra ő már eltünt. Hát igen...a nagy szerelem:)

 De sajna, mindezek ellenére a rosszból volt most nagyon sok. Szóval mérges vagyok a világra. Mi lesz velem, ha nagyobb gondjaim lesznek?:O

És akkor megint jön az örök téma, a barátaim, rokonaim részéről...hogy állsz a pasikkal? Könyörgöm, nem lehetne hagyni ezt a témát. De most komolyan, ki a jó büdös francot érdekli igazán, hogy én hogy állok a pasikkal? Sehogy. Megvannak nélkülem. Csorgatom a nyálam, de ők észre sem vesznek. Ez van. "szűzen" hallok meg. Szóval aki mégegyszer megkérdi, azt úgy pofán nyomom és ráküldöm a fáraó átkát, hogy a követező hajnalt nem látja már a földről. HAGYATOK BÉKÉN. EGY MAGÁNYOS VÉNASSZONY LESZEK, ÉS ÍGY HALLOK MEG. MAJD MEGYEK SPERMA BANKBA ÉS CSINÁLOK MAGAMNAK EGY GYEREKET. SZAL, KUSS!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.