Üdv kedves Blogom, Olvasó!

Nagyon hosszú hét áll mögöttem. Így nagyon írni sem tudtam, igazából netezni sem. Levelek elolvasásáig eljutottam. Többre nem futotta az erőmből. Ráadásul Batyuska is itt lebzselt a héten. És jön megint holnap. Utálom. Pedig nem kéne. Néha, már bele is törödöm sorsomba, hogy amíg itthon lakok, addig hetente 1x biztos ki vagyok lakoltatva a szobámból.

A héten sok jóbban és rosszban volt részem.

Múlthét vasárnap Adrival megint elmentünk abba a "kocsmába". Jamaica Jamin a neve, vagy valami ilyesmi. És élet is volt. Csak a pultnál találtunk helyet. De előtte még 2 órát "sétáltunk" az Árkádban. Nő létemre ezt nagyon utálom. Lébecolni céltalanul egy bevásárlóközpontban és egyik boltból a másikba vánszorogni. Az elején még vicces és érdekes, de ha az ember nem céltudatosan megy, akkor nagyon fárasztó. Pláne egy magassarkú csizmában. Majd leszakadt a lábam. Már könyörögtem, hogy üljünk le...és amikor meghallottam, hogy 9ig vannak nyitva a boltok azt hittem ott helyben szíven döfföm magam egy tűsarkú rózsaszín topánkával. De hála az égnek 8 magaságában az égiek meghallották a belsőmből kihalatszodó kiálltásomat. Irány a Jamaica Jamin. Szóval élet az volt. A tini rockerektől kezdve a kiéhezett ...on át az ukárn maffiozó kinézetű kopasz emberekig mindenki megtalálható volt. Ráadásul ők is megtaláltak minket. Még ose szólítottak le, így nem tudtam mit csinálni, könyörgőn Adrira néztem, merthát ő mégiscsak tapasztaltabb nálam. De végül megoldodótt a helyzett. És még jól is éreztük magunkat.

Munkaügyileg is kaptam hideget-meleget. A túlóra ami enyhén szóval is kötelező, kicsit kiakasztó. De nem nekem. Engem igazából nem érint. Mert hát aki a kereskedelemben dolgozott 16 éves kora óta az bírja a napi 10-11 órás munka napot, és a heti 40-50 órás munkahetet. Nincs pasim, gyerekem, hétköznap kitakarítandó lakásom, így nekem belefér. Legalább elfoglalom magam. De csütörtökön és pénteken már én sem bírtam a 11,5 órát. Majd jövőhéten. Nem árt egy kevés túlóra, és plusz óra. Legalább majd tarthatok hosszú hétvégét. Ez jó is, meg rossz is. Mert azért a család hiányzott. Konkrétan többet voltam a munkatársaimmal 1 nap, mint a szüleimmel egész héten. És hát még valamilyen szinten ragaszkodom a szülői házhoz, és anyám szoknyájához.:D A hét végén viszont kaptunk egy értékelést, visszajelzést a munkánkról. Kicsit aggódtam, hogy megfelelek-e 3 hónap után. De meg votlak elégedve. Legalábbis én ezt szűrtem le. Mondták, hogy próbáljak meg kevesebbet beszélni, rövidre zárni a beszélgetéseket. Viszont örültek, hogy használom a Maggic Book-ot. Szóval vegyes lett, de feldobta a napomat:D

Ismét 6.osnak érzem magam. Egyik munkatársamtól dvd-ken megkaptam a Dragonball Z-t. Aki velem egy korosztály tudja miről beszélek. Évekkel ezelőtt nagy botrányt kavart ez a ázsiai anime sorozat. Túl aggresszívnak találták. Ha jól emlékszem akkor tört ki igazán a balhé amikor egy kis gyerek kiugrott az ablakon, mert azt hitte, hogy úgy tud repülni mint a mesében a szereplők. Sajnos nem tudott. Ezek után gyorsan lekerült a képernyőről. Én szerettem, és persze sose hittem, hogy tudok repülni. De én akkor már nagy gyerek voltam és különbséget tudtam tenni mese és valóság közt. Ezek után a szülök természetesen támadni kezdték gyakorlatilag az össze rajzfilmet amit csak adtak a csatornák. MÉG A TOM&JERRY-T IS!!!! De most komolyan!!! Eszem megáll. Túl aggresszív lenne? Érdekes, én ezen nőttem fel, és rajtam kivül még több ezer gyerek, akik egészséges felnöttek lettünk, akik nem hiszik el, hogy ha a macsaka fejére rácsapok a vasalóval túléli és tovább kergeti az egeret. Pedig én tényleg nagyon kicsi korom óta néztem. A lényeg az, hogy most meg van a Dragonball Z dvd-n és élvezem. Előjött belőlem a gyerek. Merthát tényleg élveztem nézni akkor. És most is élvezem. És nem az agresszívitást láttom benne, hanem ezt ami e mögött rejlik. A barátságot, a tisztaszívűséget, az önfeláldozást, a segítőkézséget, a küzdelmet a jóért. És azt ha az ember nagyon akar valamit, akkor elérheti. Az igaz, hogy ennek a kifejezése nem éppen jó, mivel tényleg elég sok verekedés és "borzalom" van benne, de mégis. Én nem vettem volna le a műsorról, hanem korhatárossá tettem volna és éjszakai műsorra tűztem volna.

A Poker Face azt hiszem egyértelmű. Bármi rossz történik, tessék hozzá pókerarcot vágni:D Mert utána lehet örülni a kis jó dolgoknak. Ha felbosszantod magad egy apróságon, akkor a jó apróságok felett elsiklasz. Ezt tanultam a héten.

JÓÉJT!!!!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.