Miért nehéz elhinni?

2007.05.07. 22:44

Miért nehéz elhinni, hogy valakinek már nem kellesz?
Olyan szép volt minden. Olyan tökéletes. Minden olyan...és vége lett. Észre sem vette az ember, és megszűnt létezni. Rájösz, hogy ettől az érzéstől függöttél nagyon sokáig. És most nincs többé. Nem tudsz mit kezdeni magaddal. Nem akarsz már semmit. 
Ahogy a föggőség múlik, úgy az érzések is tompulnak. Egy idő után, már nem hiányzik, és nem is gondolsz rá. Csak néha bevillan egy érzés. Az a mámorító, mindent felborító érzés. Ami úgy hiányzik, hirtelen elkap, magával sodor. De ez helytelen.
Ha hallod a hangját, látod a képeit, vagy meglátod az utcán véletlenül. Mindig felkavar. De ez az érzés örökre megmarad.
Aztán egyszer csak meglátod az utóddal. Esetleg találkoztok is. A szívedben ilyenkor valami megreped. Már nem szereted, de mégis fáj látni, hogy ő boldog és tovább lépet, te meg még a sebeidet nyalogatod.
Pocsék érzés. Látni, hogy mennyire tökéletes pár, mennyire aranyosak. Az agyadban átfut a gondolat: "Hogy taposnám ki a belét. Az én pasim torkán nyomta le a nyelvét"
De csak gondolat marad. Szépen mosolyogsz és gratulálsz. Mit mást tehetnél?
A szerelem elmúlik, de szerintem főleg, ha első szerelem, sose feleded, és sose leszel közömbös iránta. Csak a szépre fogsz emlékezni, és minden rosszat elfelejtesz. Minden csókot, ölelést, minden élményt elteszed a szíved a lelked legmélyére. Erre emlékezni kell, hogy tud: egyszer szerettek.

A bejegyzés trackback címe:

https://marypopins.blog.hu/api/trackback/id/tr1572440

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása