Kedves Blogom, Olvasó!

Újra itt vagyok. Megint itthon, megint munka és pasi nélkül. Igyekszem azért hasznosan tölteni az itthon töltött időmet. Pl. munkát keresek...és meglepit csinálok.

No nem karácsonyra. Hanem néha veszem a fáradtásgot és takarítgatok, vagy ép sütögetek. Valamelyik nap is naon szépen rendbe tettem a konyhát, súúúúúroltam mindenhol. Már csak egy kis tapétázás kell meg az ablakkeretek rendbe rakása...és egészen normálisan nézne ki.

Ma is "nagy dolgot" műveltem. Függönyt mostam és ablakot pucotam. MINDENHOL. Röpke 3 óra alatt végeztem, és még csak el sem fáradtam. Kéne tényleg valami munka, mert már az ablakmosás után se fáradok, akkor komoly enegriákat halmoztam fel az elmúlt hetekben.

Remélem anyámnak is tetszeni fog a mai "művem". Neki csináltam. Merthogy anyu, már csak a héten dolgozik, és utána (remélem) végleg nyugdíjba megy. Eltervezte a drágám, hogy minden nap mást fog itthon csinálni, porszívózik, takarít, ablakot mos, stb. De én nem akarom, hogy ezeket csinálja.Több okból:

1. ha én is itthon leszek amikor rájön a takaríthatnék, akkor én szívok, mert sose értjük meg egymást, néha kiabálunk is egymással. Egyszerűen takarítani nem tudunk együtt. Utálom mikor a hátam mögött áll és mondja, mondja, mondja...a halálom. A szobámba se engedem, amikor takarítok, mert ugyis belekött, és én attól a falra mászok.

2. ha nem vagyok itthon, képes egy heti tervet 1 nap alatt megcsinálni, és utána karácsonyig hallgathatom, a sóhajtozását, meg szendevdését. Nah, köszönöm, ebből nem kérek.

3. ha nem vagyok itthon, képes leesni a létráról, vagy elcsúszni a frissen mosott padlón, elvágni a kezét, stb. És akkor karácsonyi hallgatthatom a sóhajtózását...

4. ha nem vagyok itt, akkor csak arra tudok gondolni, hogy mit csinál éppen és milyen károm lesz belőle. Akkor végkép nem tudok az épen adott feladatomra figyelni.

Szóval ezek miatt, inkább én megcsinálom az oroszlán részét a feladatoknak. Önzésnek tűnhet, de akkor is, jobban szeretem, ha én csinálom. Ő inkább ne csináljon semmit. Már nem mai csirke, a végén még megnyomorítja magát, és akkor itt állok a trutyiban. Szó sem lehet róla. Alukáljon, tv-zen, főzőn. Mást inkább nem csináljon. Jobb a békesség.

Tegnap előtt Lysa-val elmentünk az OBI-ba. Jó sokáig ott voltunk, nézelődtünk, vásárolt. Mikor kiléptünk az épületből majd hanyat estünk. Sűrű ÓRIÁS szemekben hullott a HÓ. Mint két kisgyerek, úgy örültünk neki. A nap fénypontja volt. De mire a buszmegállóba értünk (1 ciginyi idő) elállt. De nagyon sok helyen megmaradt. Többek között a fekete kabátomon. Tök happy voltam.

Másnapra az egész ráfagyott a betonra. A boltba menet röhögtem a sok csúszkáló emberen, és áldottam az eszemet, hogy recés talpú sportcipőt vettem fel. Vicces volt a jégen csúszkáló emberek. 2 perccel később inkább sírtam volna. A nagy röhögés közepette, egy igen csúszós jégre léptem. A fenekem közelbbről is megnézte az a fránya jeget. Még most is sajog, ha rá gondolok. ÁÁÁÁÁÚÚÚÚÚÚ!

Azóta inkább nem röhögöm ki az embereket csúszkálás közben. Mindig tanul valamit az ember.

Nah megyek, mindjárt jön anyu, csinálok neki kv-t...kiváncsi vagyok észre veszi a mai merénylegett:D

Üdv: Mary Popins

U.I.: Tegnap megszületett Andrea. Majd 4 kg, és 53cm. Még nem láttam de már alig várom:D Majd mutatok képet róla:D 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.