Kedves Blogom, Olvasó!

Női egyenjogúság? Ugyan már. Aki azt hiszi, hogy az van, az hülye. És most b*tak le, hogy ha edzőterembe mennék, akkor annak az eredménye csiricsáré ugrabugra lenne. Na szép! Így ismernek engem. Mint aki divatozik és csak azért menne ilyen helyre, hogy tessék lássék mozogjon.

Nos igen. Nem vagyok egy kondiba járó tipús, és szívem szerint ha lehet soha át nem lépnék ilyen termek küszöbén. De vannak olyan kívételes esetek, amikor egy ilyen lánynak meg kell tennie ezt az áldozatot. Tavaly meg is tettem. Lásd az egy évvel ezelőtti bejegyzést.

Én jól érzem magam. Persze, néha kicsit félve nézek a tükörbe, és nem szeretem, ha fotóznak, de attól függetlenül, nem akarok diétázni, és edzeni. Persze kellene a mozgás, és mozgok is, amikor szükségem van rá. De azért nem adok ki több tíz ezer forintot, hogy együtt izzadjak 50 kilós csajokkal és 100 kilós nettó izomtömegű pasikkal. Mert sajnos az edző termek többsége ilyen. És egy magamfajta lánynak nem igazán kellemes bemenni oda.

De egy olyan helyre se, ahol nálam kissé testesebb emberek vannak. Ennek is meg van az oka. Rettegés. Egyszerűen félek, hogy a súlyom felett elveszítem az uralmat (nem mintha most nagyon én uralkodnék) és nagyobb és nagyobb leszek.

És szerintem, ha venném a fáradtságot, és mégiscsak bemennék egy ilyen helyre, akkor se néznék ki hülyén, ha a tükör elött egy ruddal "bicepszelek"! Mert igenis a karomra ráfér az erősítés. És ha csak ezzel megy, akkor áldásom rá.

A halálom, amikor azt modják nekem, hogy nem tudod megcsinálni, ehhez hülye vagy, és a többi. Ez nálam nyílvános megszégyenítés számába megy, és csak azért is. És ha nem tudom megtenni, akkor sincs rossz érzés, mert megpróbáltam. De onnantól meg magamnak akarok bizonyítani, hogy menni fog kislány, nincs lehetettlen!

Szóval, ma kihívtak!

Nem megyek kondi terembe, mert nem volt akkora kihívás, de FOGYÓKÚRÁBA KEZDEK! És ez hívatalos. Csak azért is megmutatom neki, magamnak és a világnak, hogy 10 kilót le tudok fogyni! És nem azzal, hogy gyötröm a testemet az edzőteremben, hanem a saját módszeremmel. Ami eddig mindig bevált, ha fogyni akartam egy keveset. Csak most egy kicsit tovább tart és kicsit nagyobb erőbedobással fogom végig csinálni. Mert MARY POPINS-t nem lehet csak úgy...MENNI FOG!!!

Kedves Blogom, Olvasó!

Azok az apró titkot. Amiket néha még magunknak sem merünk bevallani. Mindenkinek más van. És mindenki a sajátját érzi a "legmocskosabbnak, legkínosabbnak". Pedig, a másé mindig cikibb.

Nekem is vannak titkaim, amiket persze nem írok le, hisz, akkor már nem titok. De mennyire lehet együtt élni ezekkel. Nem olyanra gondolok, hogy egy lány azt mondja a barátjának, hogy 61 kg és közben meg 68 kg. Az én titkaim se nehezebbek az átlagnál, de néha nehéz ezeket cipelni, magamban tartani.

A minap volt lehetőségem. Egy barátnőmmel találkoztam, és beszélgettünk. Ő mesélt, én hallgattam. Pedig belőlem is kikivánkozott a dolog, de mit érek vele, gondoltam akkor. Sajnos, csak magadon tudsz segíteni. És nem az a tipus vagyok, aki mindent elmond a barátainak, és már attól megkönnyebbül. Sokank azt hiszik, de tévednek. A legfontosabbakat mindig magamban tartom. Viszont, tudom, hogy az ismerőseim közül, többen is vannak olyanok, akik ki tudják magukból beszélni a titkokat. És én meghallgatom. Mert mi mást tehetnék? Ha én is terhelném őket, attól neki nem lesz jobb. Én viszont terhelhető vagyok. Talán ezért is tudom magamban tartani az apró, ámde súlyos titkokat. De van, mikor kiboulok. Akkor se mondok el mindent, de látják, hogy baj van.  

A múlt héten, nagyon sokat sírtam. Nehez emésztem meg a kudarcokat és rosszul értint, ha anyámat boldogtalannak láttom. Pedig igyekszem, de mindent nem vehetek a vállamra. Kürizek mint az állat, hogy neki ne legyen gondja, de nem megy. Ha én megkeresem és más elkölti.

A mai világban amúgyis nehéz az élet, hát még akkor amikor még rátesznek egy lapáttal.

Nah mindegy. Csak tudjátok a titkok. Amit olyan jó lenne valakinek elmondani. De nincs rá lehetőség. Azok a mocskos kis titkok, amik ott loholnak utánad, és szabadulni nem tudsz tőlük. És mindenhova követnek, mindenre rányomják a bélyeget. Mert nem ezért melózol, hogy egyél, vagy könyvet vegyél, és még csak azért sem, hogy befizesd a számlákat, hanem egy olyan harmadik emberért, aki...

És a tehetetlen düh.

Ha lenne valaki, akinek elmondhatnám és nem a sajnálkozást látnám az arcán. Vagy ne azt mondaná, majd megoldjuk. Nekem nem erre van szükségem. Felnőtt vagyok, megoldom magam. Nekem az kell, hogy valaki meghallgason és ne kontrázzon rá. Hogy egyszer egy beszélgetés alatt én legyek és ne mi. A mi jöhet később, csak elmondani, megszabadulni, kiadni magamből és örökre elfelejteni!!!!

Jah és ha már a kéréseknél tartunk. Nem ártana egy pasim sem. Persze csak ilyen hétvégi, vagy aki tolerálja, ha túl sokat melózom. Aki értem jön, és átölel, amikor kilépek az ajtón. Aki megfogja a kezem és haza kisér. Aki meghallgatja a mindennapjaimat. Akit érdeklem. És szeret. Valamelyik kérés igazán teljesülhetne már. Akkár mind a kettő is.

Kicsit most szétszórt vagyok, de ezt annak tudom le, hogy a héten megint többet dolgoztam, mint amennyit kellett volna, és a jövö hét is ezzel telik el!

De nem baj, velem vagy BLOGOM!!

PUSZ!

Kedves Blogom, Olvasó!

Ím, ismét írok. Hogy minek? Nem is tudom igazából, hisz tegnap elég sok mindenről írtam. Most egyszerűen csak úgy...

Sok gondolkodtam, hogy mániával kapcsolatban mit is írhatnék. A határidő itt liheg a nyakamban, de nekem még ötletem sincs. Verset??? Novellát? Próza??? Pedig elképzelés van. Merthogy nekem van egy mániám. És szerencsére a körülöttem, támogatnak benne. Már aki. És az sem sűrűn. Szóval, nagyon, de nagyon szeretem a Lepkéket. Gyűjtöm őket. Minden ami lepke. De erről írjak? És mit? Verset? Abban nem vagyok valami jó , mert sose rímmelnek. Bár persze nem feltétlenül kell rímmelnie, igaz??? Hány olyan, modern, és nem modern vereset olvas az ember, ami még csak közelben sem rímmel. Nem vagyok dalszöveg író, hogy minden szavam valamire rímmeljen, és ha mégegyszer leírom egy mondatban 3x is a rím szót, akkor már tényleg elveszítettem a fonalat:)

Apám korán reggel megtalált a kölnivel. De újjítottunk, Már nem olyan büdős mint az elmúlt 23 évben. A végén még eljutunk, hogy csak enyhén meghint egy kis vízzel, hogy ne azzal kedződjön a reggel, hogy síkálom le magamról a szagot, amit nyakamba önt. És ezek után, még piros tojást vár!!! Nah, azt lesheti! Nem elég, hogy korán reggel büdösít, de még el is vár érte valamit???? Hahahaha. NEM!

Már alig várom a délutánt, hogy találkozzak Ancsáékkal. Remélem, jó lesz.

Nos aszem mára ennyit.

Itt egy kis jútúbos videjó:D

Kedves Blogom, Olvasó!

Újra itt!

Holnap megint megyek a szigetre. Két évvel ezelőtt is mentem. Pont húsvét hétfőjén, mint most. Pont olyan váratlanul jött, mint akkor. És minden más, pont nem ugyan az. Mert most a barátaimmal megyek. Ancsával és Janival. Sajna Dory barátosnémat nem értem el. Vagy ki van kapcsolva a telefonja, vagy megváltozott, csak elfelejtett értesíteni. Szóval izgulok, mert rég láttam őket. Főleg Janit. Tavaly találkoztam vele utóljára. Amikor nyaralni voltunk. De most minden pletykát bepótolunk!!!!!:)

 Az a jó a hosszú, nyugalmas hétvégekben, hogy az ember tud sokat gondolkodni...úgy mindenen. Pl itt van most A KÖNYV. A jelenlegi kedvenc. Sophie Kinsella: Egy boltkóros naplója. Fetrengtem a röhögéstől. Csöppnyi 367 oldal 3 nap alatt. Már megint túlzásba vittem...de ez van. Gyorsan olvasok. És ami jó, az jó. És ez ÁLLAT! Hogy mennyire igaz maga történet. A mai társadalmat groteszk módon mutatja be. De meg kell hagyni, teljesen igaza van. Hisz, az akciók és a 2-öt fizet 3-at vihet világában élünk, ahol a Visa kártya, az ember legjobb barátja, és ha valamit akarsz az életben hazudj, hogy le ne bukj. Ha kell, hitesd el mindenkivel, hogy tudsz finnül beszélni, értesz az újságíráshoz, és te vagy a legjobb pénzügyi tanácsadó. Csak ne kerülj egy bolt közelébe, mert onnantól a nemlétező pénzedet költöd el. Csak pénzes pasik társaságát keresd, és fejben költs el úgy egy lottó nyereményt, hogy egy fittyinged se maradjon. Nos, a könyv főszereplője mindent megtesz azért, hogy minél többet tudjon költeni, hogy a banki behajókat minél jobban becsapja, és találjon magának olyan munkát, ami többet fizet a mostaninál. De persze a végére majdnem minden rendeződik és a végén mégis ővé lesz Anglia 25. leggazdagabb embere. Mindenkinek ajánlom!!! Ezek után jöhet a film, amit 9.-e óta vetítenek. Most már látnom is kell!!!

De, hogy ezek után én min gondolkodom? Nos, egyszerű! Önmagamon. A saját költségeimen, és "nyomorúságomon". Az ünnepeken, amik tényleg csak úgy jönnek-mennek egymás után. Barátokon, akik féjhez mennek, nősülnek. Egyszerűen rohannak az évek. Pedig nem vagyok öreg...de könyörgöm, úgy érzem, hogy tegnap volt karácsony. És múlthéten töltöttem be a 16-ot. Pedig hol van az már!!!!! Lassan kétszer annyi leszek.

Azon morfondírozok, hogy vajon kire ütöttem a családban. Külsőre állítólag apámra hasonlítok. Ami nem igaz, mert nekem nincs sörhasam:) Viszont természetileg anyám génjeit viszem, keverve azért apáméval. De dominánsabb az anyai. Csak tudnám, kitől örököltem az orromat. Mert a családban senkinek nincs ilyen...ÓRIÁS az arcán. Ha felemelem a fejem, esernyőnek is használhatom:) Nah, jó túlzok. De ha egyszer megadatik, aszem ez lesz az első, amit levadászok magamról:D

És még valami...ha már múlt...tudom, hogy hülyeség, de hiányzik...mármint Ő! Pedig hetek óta nem beszéltünk, hónapok óta nem találkoztunk, de mégis...tényleg Ő volt az egyetlen aki megértett. Hehe, főleg a humoromat...kicsit szarkasztikus vagyok...nem kicsit, nagyon! De ez az egyetlen ütőkártyám. Mert a barátaimat jól elszórakoztatom, a pasikat meg jól elüldözöm. Valami oknál fogva nem bírják...nem is értem miért:) De többen vannak, akik szeretik. Lehet velem komolyan is beszélgetni, meg ellötyögni az időt. De a kettő keverve a legjobb! Nem mindent kell halálosan komolyan venni. Vagy nem minden helyzetben. vagy időben....áh, bonyí. Az a lényege, hogy bár nem vagyok Becky, ugyan úgy nem vagyok Mary Poppins, azaz önmagam. Mert mindenki álarcot visel. Más vagyok a munkahelyemen. Más vagyok a volt osztálytársaimmal, a barátaimmal, a munkatársaimmal, szüleimmel. Néha nehéz követni, hogy mikor melyik álarc következik. És így nehéz önmagamat is kiismernem. Hisz múltam homályba vész, a jelenem egy álom, és a jövőm...talán nincs is. Melyik vagyok én? A csendes, a szarkasztikus, a pletykás, a kiváncsi, a beszédes, a munkamániás, a próbléma kerülő, vagy a nagyhangú? Talán mindegyik én vagyok, talán egyik sem...a következő könyv befektetés egy ismerd meg önmagad témájú lesz.

Szóval: Who am I?

Kedves Blogom Olvasó!

Megint írok. Juppé!

Hát igen, a munka a család, elveszi az embere erejét. Nah jó, csak nálam nem.:)

Igazából csak a munka, bár ezena héten nem volt túlóra. És a múlthéten sem. Aminek örülök, meg nem is. De attól függetlenül kevés idő jutt más dolgokra. De ezen a hétvégén időt szakítottam "magamra".

Jucival (munkatárs) kimentünk a Margit-szigetre. Mert hát, süt a nap, meleg van, lehet lengén öltözni, és minek üljek otthon?:D

Egy fontos kérdés: Tudtátok, hogy a szigeten van állatkert??? Mert én nem tudtam. Sőt! Nem is akartam elhinni, mikor Jucus mondta, hogy nézzük meg. És tényleg van! Nem nagy, csak pár állatot (kelet-ázsiai tyúk, páva, kacsák, gólyák, ponik, őzikék, és egy-két pofátlan galamb) tartanak, de persze belőlem már ez a pár is kihozta a gyereket. Juci meg csak nevetet. Kicsit ücsörögtünk a fűvön a napon, és néztük a "pasikat". Mert persze Juci nem nézheti, hisz neki van...de én nyugodtan legeltettem szemem, a gatyára vetközött focizókon, az edzésre siető sportolókon és napozó, fekvő férfiakon.

Ma kutyasétáltatás közben felkapcsolták a közvilágítást. Kicsit el kezdett kattogni az agyam. Néha szokott ilyet csinálni a drágám.

Pontban 19:32 perckor kapcsolták fel. Hogy is történhet ilyen, hogyan műkszik?:D

Van egy-két tippem.

Az első elég valószínűtlen. Valaki egyesével meggyújtja, mint régen a lámpásokat. Már a mai elektromos, modern világban, nem valószínű. Pláne, hogy egyszerre gyúlladtak fel. De elképzelni még lehet. Sajnálnám azt aki ezt csinálná. Mire felkapcsolja az összeset, addigra már fel is jön a nap. egésznap kapcsolókat babrálhat.

A második tipp, hogy van egy kapcsoló tábla, és rajta egy nagy kar. Amikor csippog a jelző (persze be van állítva, hogy pontosan mikor csippogjon) a nagy kart feltolják és láss csodát!!! Már ég minden lámpa.

A harmadik tipp, hogy a gép automatice kapcsol be. Persze egy is időzítve van. Bár még ez is régimódinak hat...

És az utolsó tippem!!!! HOgy fényérzékeny rendszerük van. Így nem kell mindig az időt állítani, hogy a fényérzékelése megold mindent.

No, a mai "eszmecsere" ennyi volt, megyek aludni, holnap délelöttös leszek...

pápá

Kedves Blogom, Olvasó!

Ismét írok. Igazából, nincs nagyon időm. Max hétvégén. De akkor is mindig találok kifogást. Mármint, hogy miért nem érek rá írni. De néha muszáj rászánnom magam, hisz, ha nem írhatom ki magamból, megőrűlnék rövid időn belül.

Hétköznap sokat dolgozom. És igen, tényleg így van. És a jövőhét még ijesztőbb. 10-re megyek és 8-ig vagyok. De csütörtökön és pénteken 8-ra megyek és este 8-ig vagyok. Ami 12 óra. Akárhogy is nézzük. Anyámék már beletőrödtek, hogy alig látnak. Én is kezdem megszokni, hogy most már a barátaimmalsem tudok találkozni, de a családdal sem. Kicsit ijesztő. Eddig azt hittem, hogy van tapasztalatom a NAGYBETŰS ÉLETben(ből), de tévedtem. Néha túl sok. ÉS IGEN MEGINT PANASZKODOM. Néha lehet nekem is. Hétközben muszáj erősnek mutatkoznom, és úgymond nemtörödömnek. De azért láttom, mi van körülöttem, és igen. Engem is érint. De nem tehetem meg, hogy figyiszt mutassak a világnak és azt mondjam, hogy márpedig ne tovább. Leülök és pihenek. Nem lehet. Pedig legszívesebben kiálltanék, és toporzékolnék. De nem tehetem. Észnél kell lennem. Most kell megfonni igazán az élet fonalát és jó erősen tartani, még akkor is, ha közben kezemen sebeket ejt. Mert igenis kitartok amellett, amit megfogadtam magamnak. Inkább fulladjak meg, mintsem lázzadjak és szóljak bármit is. Szépen, finomam visszaverem a támadásokat, alig láthatóan. Meg lesz ennek a díjja, megbecsülése. 

És nem igazából ez mind nem érdekel. Mert vannak napok-és itt nem azokra a napokra gondolok-amikor kicsit magam alatt vagyok és a világot hibáztatom mindenért. Holott, csak is én tehetem szebbé a világot, a saját világomat. Nem érdekelnek a külső tényezők, és ki mit mond. Nem érdekel, ki mit gondol rólam és minek lát. Én tudom ki vagyok és azt is tudom, hogy NEM VAGYOK TÖKÉLETES. Sőt!!!

És hogy valójában milyen vagyok???

TESSÉK, EZ VAGYOK ÉN!!!!

Üdv kedves Blogom, Olvasó!

Nagyon hosszú hét áll mögöttem. Így nagyon írni sem tudtam, igazából netezni sem. Levelek elolvasásáig eljutottam. Többre nem futotta az erőmből. Ráadásul Batyuska is itt lebzselt a héten. És jön megint holnap. Utálom. Pedig nem kéne. Néha, már bele is törödöm sorsomba, hogy amíg itthon lakok, addig hetente 1x biztos ki vagyok lakoltatva a szobámból.

A héten sok jóbban és rosszban volt részem.

Múlthét vasárnap Adrival megint elmentünk abba a "kocsmába". Jamaica Jamin a neve, vagy valami ilyesmi. És élet is volt. Csak a pultnál találtunk helyet. De előtte még 2 órát "sétáltunk" az Árkádban. Nő létemre ezt nagyon utálom. Lébecolni céltalanul egy bevásárlóközpontban és egyik boltból a másikba vánszorogni. Az elején még vicces és érdekes, de ha az ember nem céltudatosan megy, akkor nagyon fárasztó. Pláne egy magassarkú csizmában. Majd leszakadt a lábam. Már könyörögtem, hogy üljünk le...és amikor meghallottam, hogy 9ig vannak nyitva a boltok azt hittem ott helyben szíven döfföm magam egy tűsarkú rózsaszín topánkával. De hála az égnek 8 magaságában az égiek meghallották a belsőmből kihalatszodó kiálltásomat. Irány a Jamaica Jamin. Szóval élet az volt. A tini rockerektől kezdve a kiéhezett ...on át az ukárn maffiozó kinézetű kopasz emberekig mindenki megtalálható volt. Ráadásul ők is megtaláltak minket. Még ose szólítottak le, így nem tudtam mit csinálni, könyörgőn Adrira néztem, merthát ő mégiscsak tapasztaltabb nálam. De végül megoldodótt a helyzett. És még jól is éreztük magunkat.

Munkaügyileg is kaptam hideget-meleget. A túlóra ami enyhén szóval is kötelező, kicsit kiakasztó. De nem nekem. Engem igazából nem érint. Mert hát aki a kereskedelemben dolgozott 16 éves kora óta az bírja a napi 10-11 órás munka napot, és a heti 40-50 órás munkahetet. Nincs pasim, gyerekem, hétköznap kitakarítandó lakásom, így nekem belefér. Legalább elfoglalom magam. De csütörtökön és pénteken már én sem bírtam a 11,5 órát. Majd jövőhéten. Nem árt egy kevés túlóra, és plusz óra. Legalább majd tarthatok hosszú hétvégét. Ez jó is, meg rossz is. Mert azért a család hiányzott. Konkrétan többet voltam a munkatársaimmal 1 nap, mint a szüleimmel egész héten. És hát még valamilyen szinten ragaszkodom a szülői házhoz, és anyám szoknyájához.:D A hét végén viszont kaptunk egy értékelést, visszajelzést a munkánkról. Kicsit aggódtam, hogy megfelelek-e 3 hónap után. De meg votlak elégedve. Legalábbis én ezt szűrtem le. Mondták, hogy próbáljak meg kevesebbet beszélni, rövidre zárni a beszélgetéseket. Viszont örültek, hogy használom a Maggic Book-ot. Szóval vegyes lett, de feldobta a napomat:D

Ismét 6.osnak érzem magam. Egyik munkatársamtól dvd-ken megkaptam a Dragonball Z-t. Aki velem egy korosztály tudja miről beszélek. Évekkel ezelőtt nagy botrányt kavart ez a ázsiai anime sorozat. Túl aggresszívnak találták. Ha jól emlékszem akkor tört ki igazán a balhé amikor egy kis gyerek kiugrott az ablakon, mert azt hitte, hogy úgy tud repülni mint a mesében a szereplők. Sajnos nem tudott. Ezek után gyorsan lekerült a képernyőről. Én szerettem, és persze sose hittem, hogy tudok repülni. De én akkor már nagy gyerek voltam és különbséget tudtam tenni mese és valóság közt. Ezek után a szülök természetesen támadni kezdték gyakorlatilag az össze rajzfilmet amit csak adtak a csatornák. MÉG A TOM&JERRY-T IS!!!! De most komolyan!!! Eszem megáll. Túl aggresszív lenne? Érdekes, én ezen nőttem fel, és rajtam kivül még több ezer gyerek, akik egészséges felnöttek lettünk, akik nem hiszik el, hogy ha a macsaka fejére rácsapok a vasalóval túléli és tovább kergeti az egeret. Pedig én tényleg nagyon kicsi korom óta néztem. A lényeg az, hogy most meg van a Dragonball Z dvd-n és élvezem. Előjött belőlem a gyerek. Merthát tényleg élveztem nézni akkor. És most is élvezem. És nem az agresszívitást láttom benne, hanem ezt ami e mögött rejlik. A barátságot, a tisztaszívűséget, az önfeláldozást, a segítőkézséget, a küzdelmet a jóért. És azt ha az ember nagyon akar valamit, akkor elérheti. Az igaz, hogy ennek a kifejezése nem éppen jó, mivel tényleg elég sok verekedés és "borzalom" van benne, de mégis. Én nem vettem volna le a műsorról, hanem korhatárossá tettem volna és éjszakai műsorra tűztem volna.

A Poker Face azt hiszem egyértelmű. Bármi rossz történik, tessék hozzá pókerarcot vágni:D Mert utána lehet örülni a kis jó dolgoknak. Ha felbosszantod magad egy apróságon, akkor a jó apróságok felett elsiklasz. Ezt tanultam a héten.

JÓÉJT!!!!!

Kedves Blogom, Olvasó!

Ismét írok. Úgyi, milyen csudi jó?

Szóval kedves ismerős, ismeretlen. A téma ismét az asztalon hever.

Imádom motorokat. Persze csak módjával. És ez alatt azt értem, hogy a Harley Davidsont meg tudom különböztetni a robogótól.  És ez most halálosan komoly! pedig nagyon szeretem őket, de hogy a köbcentiket és a fajtájukat, meg a lóerejüket meg tudjam mondani? Nevetséges lenne. Még a villamost és a buszt is majdnem keverem, pedig ott azért szembe tűnöbbek a különbségek. Az egyik dugóba kerül, a másik meg sárga és csillinggel. Az autókkal is valahogy így állok. Pedig a 4 éves unokaöcsém már a hangjából megmondja milyen márka. Na, de  ő fiú! Így megbocsátható!:D

De egyszer talán, ha eljutok addig, lesz mocim. Szabadság! Ezt jelenti. Télen mondjuk fagyhalált, ősszel átázott bugyeszt, és tavasszal meg nyáron muslinca vacsorát...de akkor is!!! Tipikus nő vagyok. Ez van:D

Zene téma most foglalkoztat. Mert hát, talán ebben is "más" vagyok. No leszbi nem vagyok, csak inkább más. Furcsa.

Hogy mi a zene? A slágerlistás zene? Az, ha angolul énekelnek és te egy szót sem értesz, mégis tudod miről szól. Na az zene. És amikor lefordítod, rájösz, hogy ugyan azt érezted amikor már vagy tucadszorra hallgattad meg, mint amiről konkrétan énekel.

Néhány előadó és dal az izlésemből:

1. Katy Perry: Thinking of you

2. Pink: Sober

3.Beyounce: Single Ladies

4. The Fray: How to save a life

5. Sick Puppies: All the same

6. Fergie: Big girls don't cry

7. Fighstar: Floods

8. Jerry C: Canon Rock

9. Fall Out Boy: Thnks fr th mmrs

10. Scoiting For Girls: Elvis ain't dead

Ez az én top 10-es listám. Ezeket bárhol, bármikor, bármennyi mennyiégben. Igazi vegyes felvágott. Bár azért a rockosabb stilus felé húzok, de ezek...húúúúú. Ajnálom a youtube-ot. Itt minden megtekintehő és hallgattható.

És jöhet a miegymás!

A pozitív életszemlélet. Merthogy mostanában ugye depis voltam. De már vége ennek. Remélem, egy ideig nem is jön vissza.

Esik a hó. Persze nem igazán esik jól nekünk halandó embereknek. A hó decemberben essen, ne februárban! Jó oldala: inkább most amikor hivatalosan még tél van, mint március, április derekán. Nem, de?

Munka. Hol van hol nincs. Mostanában a többségnek nincs. Azoknak üzenem akiknek van. Nem leszek finom és nőies. Örüljjé ba* meg, hogy van. Másnak nincs. Ha a főnök azt mondja, hogy maradj egy órával, akkor fogd be, mert holnap már neked se lesz más dolgod, mint munkát keresni. Jó oldala: használd ki amíg van. Túlóráz, ha lehet, amíg lehet. Ma még van kenyér, de holnap?

Veszekedés. Az állandó veszekedés kikészíti az ember idegeti. Magadat is idegesíted és azt is akivel vitázol. Ne tedd!!! (ismét finom leszek) tedd le a lottyatat (ahogy anyám mondja) és BESZÉLJÉTEK MEG A PROBLÉMÁT!!!!!! Neked van kivel veszekedned, beszélgetned, kibékülnöd. De vannak olyanok, akiknek még ez sem adatott meg. Én max a malacommal veszekszem, ha éjjel 3kor úgy dönt, hogy Önagysága inni akar. De legalább van kivel pörölnöm. Jó oldala: a beszélgetés és a békülés csodás és megnyugtató hatalma.

Idő. Nincs időd? Túl sok van? Könyörgöm!!! Hát semmi se jó neked? Jó oldala: ha el vagy foglalva, gyorsan telik az idő. Ha nem vagy elfoglalva OLVAS! Magyar ember ritkán csinálja. Szégyen!

Nos ennyit a mai pozitív életszemléletről. Kedves gyereke holnap folytatjuk. Addig is tanulj meg magaddal valami hasznosat tenni. Én is azt teszem. Írok.

Éljen a szerelem, a boldogság és EDE!!!

Kedves Blogom, Olvasó!

Újra itt! És ezúton üdvözlöm Kedves szomszédomat, aki képes volt végig olvasni a blogomat. Nem lehetet könnyű. Ezért már jobb helyen díjjat adnának:D

Nos, egen, régen írtam. Kezdjük az elején, mert azé volt itt sok minden:

November végétől van ismét munkám(ezért sem nagyon írtam) az Ept-nél. Gyengusok kedvéért: Első Pesti Telefontársaság. A munkám lényeg: Én vagyok az a kellemes hang a kellemetlen ajánlatokkal. Lehet, hogy a munkaszerződésbe is ezt kéne írni, nem pedig, hogy CCOperátor. Értelmesebb lenne. A lényeg az, hogy szeretem a munkámat és azért a múltra visszatekintve ez újdonság. Pláne 3 hónap után. Nagyon jó a társaság, és a munka is. És a főnökség!!! Most komolyan, mindenkinek ilyen főnököket kívánok. Persze vannak egyesek akik még így is morgolódnak, de könyörgöm, én elég sok feletest elfogyasztottam már rövidecske életem során és ezek überlnek mindent!!! Nekik az a dolguk, hogy hajtsanak minket, nekünk, meghogy mindent megtegyünk, hogy elégedetek legyenek. Ez mindenhol így van. Szóval én nem szólok semmit. Ők is teszik a munkájukat, hisz felettük is állanak, felettem meg még többen. Meg amúgyis. Amíg a legaláján állsz, addig kuss a neved.

Sok új barátra is szert tettem. Vannak amik már kihűltek és vannak amik még "égnek". Ilyen pl Juci barátném. Imádom. És ő is engem...aszem. Mégiscsak egymáshoz igazítjuk a munkaidőnket.  Mindent meg tudok vele beszélni. És nagyon sokban hasonlítunk. Talán ezért értjük meg egymást. És nagyon sokban különbözünk is egyben. Sokszor beszélgetünk komolyan és még többet bolondozunk. Ha valamelyikünk morocos, a másik feladata a vidítás. Ő sűrűbben morci, megjegyzem:D

Akik még közel vannak a szívemhez az Ikrek, más néven Fiatalok. Tamás és Orsi. Szakmájukat tekintve fodrászok. Minden ketten bolondok. És ez most halálosan komoly!!! A Tomi horoszkópja egyszerűen ennyit írt: Gyárilag vagy hibbant. Nincs mit tenni, a gyártásnál történt a balesett. De, hogy az Orsinál is ez történt!!!! Még emésztés alatt áll. Sajnos, ma el kellett köszönünk Tomitól. Több okból kifolyólag elkerült a cégtől. TOMI IMÁDLAK ÉS MÁR MOST HIÁNYZOL!!!!

Nem tudom említettem-e, de időközben Gáborral is beszélő viszonyban vagyunk. És ezzel a viszony ki is hunyt:D Még októberben találkoztunk 1x. Azóta is várom az alkalmat a 2. találkára.

Az év elejét a fogdokinál kezdtem. Még most is oda járok. Volt mit kezelnie rajtam. Családi örökség, csak annyit mondok. De dokim visszaadta hittemet. Ha pasi lenne, már megcsókoltam volna. Bele se néz a számba és már nyomja a dupla adag érzéstelenítőt. Kellemes kábulatba esek percek alatt, így gyakorlatilag bármit megtehet velem. Persze utána órákig nem tudok beszélni, ami persze nehezemre esik (aki személyesen ismer tudja), de ennyit megér.

Mivel átcsaptam a rossz alvó táborába, így vettem egy kis fincsi(szőrnyű ízű) teát. Ami az idegeket megnyugtatja. EMBEREK LÓRUGÁS!!!! Eskű! Benyomom este 5 perc múlva, ha bomba robban se ébredek fel! És olyan hangulatban vagyok tőle napokig, mint aki nagyon sok vicces cigit szívot. És még felboszantani sem tudnak. Pedig próbálkoznak!!! Nem minden nap iszom, mert félek, hogy nagyon elszállnék, de heti 3-4 alkalommal leüldök egy adagot.

Vasárnap Adri barátosném felhív, hogy nagyon ki van, és hogy találkozzunk és igyunk meg valamit. Aki hétköznap dolgozik, és mondjuk 6kor kel, az azért elgondolkodik egy vasárnap esti kocsmázáson! Én nem tettem:D

Nagyon elszoktam a boroskolától. 2 pohártól alig tudtam leszállni a székről. De Adri is nehezen mozogott, és valahogy a beszéd sem ment könnyen. De azért csak hazaértünk. Szombaton megint megyünk. Remélem, hogy most már egyedülálló pasikkal is talizunk:D

Másnaposság megelőzésére tudom ajánlani:  lefevés előtt egy bögre tej. Bár én nem tisztán iszom (kakaó), de még soha nem voltam másnapos. Langyon 3dl kakaó leküldése, majd jó meleg ágy (télen) és kutya baja az embernek.

Hűűűű! Ismét jó sokat locsogtam. Sebaj!:D

Jut eszembe: várok néhány ötletet a mánia szóra. Mit is lehetne kezdeni vele. Idén ez a téma és még lővésem sincs, mit lehetne ezzel írni. Vers, próza, novella, vagy mi.... Szóval várom az ötleteket. Április közepéig. De ha lehet, hamarabb:D

Kedves Blogom, Olvasó!

Az ember csak él, egyik napról a másikra, nem gondolva a jövőre. Ahogy én sem. Mostanában csak a múlt foglalkoztat. Amik történtek. A boldogság. Mert akkor az voltam.

Hogy most? Most nem vagyok boldog. De még csak a közelében sem járok. Túl sok minden történt az elmúlt hetekben, hónapokban. És én nem tudtam, magamból kiadni. Nem volt kinek. Még neked sem tudtam "elmondani" kedves Blogom.

A diáksajtónak van egy pályázata, írni kell egy novellát. Egy barátom felhívta rá a figyelmem. Tudni illik, szeretek írni. Szóval regiztem, és próbálkozom. Azt az ötletet kaptam, hogy írjak a Siófoki nyaralásról. Gondoltam, miért is ne? Egy kicsit eltúlozva, elpoénkodva, meg lehet csinálni. Ezért megkértem a "szereplőket" hogy jellemezzék magukat és társukat. Meglepődtem. Rengeteg pozitív dolgokat írtak egymásról. Persze egy kis ferdítés kell hozzá. Jellemeztek engem is. Eléggé egységessé vált. De persze az akkori "énemet" jellemezték. Ezért egy kivülállót is megkértem jellemezzen. Mivel ez a kivülálló igen jól ismer, tökéletes jellemzést adott:  "Leginkább érzékeny, bátortalan, zárkozott (néha) elutasító...hiába mutatja az ellenekezőjét, határozatlan. Abszolút főnök, szeret irányítani, ha tud. Ha nem, akkor inkább elhúzodik...És hogy jó is leggyen benne: Kellemes társaság (már ha kinyílik), jó humorú, kedves,vigyázni való(!) és... valami miatt vonzó"

Azt hiszem a zárkozott szónál kicsit megakadtam. Próbáltam vele vitázni, hogy nem vagyok zárkozott, és hogy életvidám vagyok, de olyan volt, mintha saját magamat győzködném. Végül feladtam. És válaszoltam neki:"utálom az életemet, és azt, amivé váltam, az elmúlt 3 hónap alatt, néha tényleg legszívesebben meghalnék. de tudom, hogy nem tehetem meg, mert van valami célom a világban,legyen bármilyen apró. és minden nap kitűzök egy célt, hogy felkeljek és ne arra gondoljak, hogy ha az 5.ről leugrom túl élem-e, vagy örökre nyomorék leszek. De mindentől függetlenül ha társaságban vagyok, nem lehet lelőni, mert csacsogok, nevetgélek. talán így leplezem magam, a barátaim előtt, hogy ne aggódjanak értem, vagy ne küldjenek elmegyógy intézetbe!"

Szóval akarva, akaratlanul is, szomorú lettem. De próbálok ÉLETVIDÁM lenni, és nem zárkozott. És nem gondolni a múltra, csak a jövőre. Hisz célom van a világban. És a világnak "szüksége van rám"

Kedves Blogom, Olvasó!

Emlékezés a jővőre. Hülyén hangzik, mi?

Nem is tudom honnan jött, csak úgy.

Ha most meghalnék, kinek jutnék eszébe? Most sem vesznek észre. Olyan egyedül vagyok. Nagyon rossz. Sírni lenne kedvem.

Holnap szabad vagyok, nem dolgozom. És mit fogok csinálni? Ugyan azt mint az elmúlt évben...szobámba leszek és olvasom. Vagy tv-zek. Ritkán jutt ki nekem a jóból. Rosszul kezdődött a nap. Pedig a vége egész jó lett. Most mégis a halál foglalkoztat, és a magány. Minél többen vannak körülöttem, annál magányosabbnak érzem magam. Jó lenne egy társ. Aki velem van. Akinek elmesélhetem minden napjaimat. Akit érdekel élek e vagy már a föld alatt eszik testemet a giliszták.

Mindig akkor fordulnak hozzám, ha baj van. De ha nekem van bajom, sosincs senki mellettem. Nekem is vannak gondjaim, de csak Kedves Naplóm "hallgatsz meg". Bár nem reagálsz, de már azzal, hogy a fájdalmat leírom, kicsit jobb lesz. Csak kár, hogy nem tudlak mindenhova magammal vinni. Kár, hogy nem tudsz megölelni. És egy kicsit szeretni.

Itthon is minden olyan rossz. Egyre rosszabb. Nem látom a végét. Az állandó veszekedések, az elégedetlenség. És a hideg sem múlik.

Abba is hagyom, mert már sírás környékezz...így nem lehet írni...

Még arra sincs erőm, hogy a konyhakést magamhoz vegyem.

Szóval írok még. Remélem, már jobb lesz a kedvem.

Remember to the future

Üdv kedves Blogom, Olvasó!

Az élet nem könnyű. Munka, család, barátok közt örlődik az ember. Közben a világban (országban) szőrnyű események dúlnak. Háború, éhínség, tűntetések. Az utóbbi főként itt nálunk. De nem is tudom, hol hallottam, talán tegnap este a Heti7-ben. Ott volt egy jó megszólalás. Nem csak nálunk vannak ilyen próblémák, hanem a környező országokban is. Csak azt mi nem halljuk, mert a hírek tele vannak szennyel. Olyan híreket kell hallgatnunk, hogy Bea asszony terhes lesz-e? Vagy ki nyeri a Megasztár tucadik szériáját. Vagy ép, Mucsaröcsögén 2 fejű disznó született, 4 farokkal. Ezek a hírek mellett minden más "fontosabb" hír elbújik. 

Én álltalában a hírekből az első 5 percet nézem. Nem is kell több. De lehet, hogy a fontosabb hírek a 6. percben hangzanak el. De addigra én már máshova kapcsolok. És úgy érzem ezzel nem vagyok egyedül. lemeradunk a lényegről, mert azt kell hallgattnunk, hogy már megint szétverték az Andrássy útat. Hogy a kormány ellenesek, a szkinhedek, a romák, és még ki tudja hány féle tüntetésként bejelentett zavargások voltak Bp. szívében. 2 éve ez megy. Ez már nem hír. De az, hogy hogyan szerepeltek a paraolimpikonok? Volt valahol hír? Közvetítés? Lehet, hogy én nézem rossz helyen, de még az újságban sem olvastam róla? Hogyan szerepeltünk? Hány világcsúcs lett megdöntve? De persze ez nem hír. Hiszen a legtöbb embernek, ők nem is igazi sportolók. Pedig azok. Nekik még keményebben kell küzdeniük.

Arról nem is beszélve, hogy másfél hete kiba*tul hideg van. A lakásban átlagosan 10-15 fok van. Az hogy én beteg vagyok, nem gond, taknyosan is tudok dolgozni, erős a szervezetem. De szüleim, akik már idősek, a gyerekek a házban akik még kicsik... És fűtenének? Á, dehogy, inkább fizessük a gyógyszert, ami 3 emberrel többe kerül, mintha bekapcsolnák végre a fűtést. A Gondok kiírta, hogy ha a lakók 51%-a igényli, akkor lesz fűtés. 17-én írta ki. A Házban mi voltunk a 9.ek akik aláírták. A többiek, úgyszólván leszarják. Nem akarnak + 1hónap fűtés számlát fizetni. Ami persze negyed gőzzel menne a fűtés szezonig, és még mindig olcsóbb, mint a gyógyszer, vagy ép a táppénz. De nem  gond, fázunk októberig. 

Ezek tényleg apróságok...de mutatják az emberek nem törödömségét, és azt hogy minél magasabbról szarjuk le a másikat. Legyen ismerős, barát, vagy csak egyszerűen szomszéd. Amíg nincs fűtés, a másik 99.91% ember miatt, amíg csak hadakozunk egymással és tulajdonképpen önmagunkkal, amíg minden szarért tüntetünk és nem figyelünk a Nagy Világra, addig kár minden erőfeszítés. És ezt nem kell másra "kenni", vagy ujjal mutogatni. Csak kicsit önmagunkba kell néznünk...

Not easy the life... 

Üdv Kedves Blogom, Olvasóm!

Nagyon, de nagyon rég írtam. Már rám is szóltak, hogy hahó, rég olvastunk tőled!

Ezúton is köszönöm Dorynak, hogy figyelmeztett:D

Hűűű, nagyon sok minden történt.

Hosszú meleg munkás napok, rövid meleg nyaralások, és egy borzalmas születés nap van mögöttem.

Barátaimmal lementünk a Balcsira, pontosabban Siófokra egy hétre.

Vonaton:

Dory nénjénél szálltunk meg. Ami nem egy köpésre volt a balcsitól, és a party helyekről.

Szakadó esőben érkeztünk, ami vigasztalhatatlanul zuhogott másfél napig. Megérkezésünk napján beköltöztünk, majd este elmentünk bulizni. Hogyis mondjam...az volt életem eddig legjobb bulija!!!!!!!

Rengetegen voltunk, és nagyon meleg volt-benti diszkóóóó-amit annak köszönhettünk, hogy óránként a Pultmester (én hívom így) meggyújtotta a pultott. Öcsém!!!! Ha volt már hasonlóban részetek-Dory, Adri, és Jani nem számít-akkor tudjátok micsoda élmény. Hát még akkor, ha az egészet egy asztal tetejéről látod, amin éppen táncolsz. Nos mi így láttuk. Közel 5 órás táncikálás után hazafáradtunk. Másnap persze eső fogadott minket reggel-délelőtt. Rövid tanácskozás után délután kimentünk a városba nézelődni, végül egy kávézóban kötöttünk ki, ahol sok finomságott ihattunk. Íme az én kávém:

Mivel szerencsésen elállt az eső, mág a bazársorra, sőt a partra is lejutottunk:

Másnap Tihanyba mentünk: Íme pár kép...dög meleg volt, megjegyzem:D

4. Nap Megjelentek Dory szülei és barátai, meg gyerekek. Hirtelen a 4 főből nagyon sokan lettünk. Így főzni kellett. Gyrostálat. Íme!

5. Napon viszonylag korán keltünk. És nem csináltunk semmit. De délután!!! Lesétáltunk a partra és FÜRÖDTÜNK!! Természetesen arról nincsene képek:D

Este érzékeny búcsút vettünk alkalmi vendégeinktől és belevetettünk magunkat az éjszakába...vagy az másnap volt?

6. Napon ismét mentünk strandolni, ahogy a 7.napon is. Sajnos aor ismét búcsúznunk kellett. Kedvenc és egyetlen pasink hazajött...másnap már munka volt neki. Sírógörccsel küszködve, de elengedtük. A búcsú fájdalmas volt. Hazatérve üresnek éreztük a házat.

8 és egyben utolsó napunkon korán keltünk. Összepakoltuk, rendbe tettünk a házat. És még utoljára lementünk a balcsira egyet mártózni. Este a vendéglátónktól elköszöntünk és 2x annyi pakkal amivel jöttünk, hazaindultunk. Megfogadtu, hogy jövöre is lejövünk, mert nagyon jó volt.

Szerény személyem éjjel 11re értem haza, tele emlékekkel és képekel. Jóleső fáradsággal zuhantam ágyba.

Üdv Kedves Blogom, Olvasó!

Tudom rég írtam...majd egy hónapja.

A buli jól sikerült. Legalábbis ezt a visszajelzést kaptam.

Megint Step Up lázban égek. Állandóan a zenéjét hallgatom. Próbálom a netről letölteni a második részt (mivel nem láttam), de egyszerűen, én túl "hülye vagyok hozzá". Nem megy. Most az ismerőseim közt kutattok, hátha valakinek megvan. De egyenlőre úgy vagyok vele, hogy az első részt nehéz lesz ÜBERELNI!

Munkát keresek. Igen, már megint:( Megvan még a hi-tec nél a munka, csak naon keveset fizet. Abból nem lehet megélni. Szóval nyitott szemmel járok! Várom az ajánlatokat:D

Jövőhéten lemegyünk a nővéremékhez Balcsira. 4 nap balcsi, nap, pihi. Alig várom:D

Vettem egy új fürdőrucit...nagyon édi...cuki, cép, stb. Persze az én "habtestemen" nem úgy mutat, ahogy kellene...de ha behúzom a hasam és eltakarom a popsimat és a lábaimat, igen jól mutat még rajtam is. Anyunak is vettem egyet, így bebiztosítottam, hogy lejöjjön velem a partra:D Tudom, hogy szereti a balcsit, és rég volt már fürdeni. Neki is jár egy kis barnulás.

Jővö hónapban meg másfél hetet leszek balcsin. Nővéreméknél szombattól szerdáig, utána Siófokon a barátaimmal szerdától szerdáig...vagy amig a pénzünk tart. Már várom. Tavaly le kellett mondanom a munka miatt. Most meg van szervezve, így gondom nem lesz. Hacsak addig nem kapok valami más munkát. Részmunkaidő is érdekel:D

Szóval ez a nyár terve. Kicsit élvezni akarom. Mást is csinálni, mint dolgzoni és uncsizni. Bulizni, szórakozni, ismerkedni akarok! Pasizni. Élni!

egy apró megjegyzés...hiányzik Hiró!

Kedves Blogom, Olvasó!

Anyu jövőhéten lemegy a nővéremékhez. Egész héten lent lesz. Gondoltam egyet és közöltem vele, hogy akkor én csinálok egy bulit.

Elvileg csajos buli lenne...de mivel a női ismerőseim száma, eléggé gyér...így úgy döntöttem, hogy fiúkat is hívok...pizsamaparty kilőve.

Hogy mit fogunk csinálni? Hm...ez jó kérdés. Beszélgetünk, zenét hallgatunk, játszunk. Szólók Vének, hogy hozza az Activityét. Lesz kártya is.

Sokat gondolkodtam, hogy legyen valami extra is, ne csak úgy...

Mivel ma anyuval kitaláltunk valami nagyon finomat, így elkészítem a barátaimnak is. Egy kis vacsi. Legalább megtudják, hogy tudok én is főzni.

-Húscsíkok (lehetőleg pulyka felsőcomb)

-Bacon szalonna, felkockázva

-Olaj, amin sül

-Sárgarépa, karalábé csíkok

-Krumpli vékony csíkok

-Egy kis fehér bor (csak az ize miatt)

-Mustár

-Bors, só (izlés szerint)

-Grill fűszerkeverék

-Tejszín, sajt (esetenként keményítő)

-Friss bazsalikom (nem szárított)

Szóval isteni finom volt.

Sütök is valamit...csak még nem tom mit. Talán sajtos rúdat, meg valami édeset. Banános sütit.  Az étellel amúgy bajban vagyok, mert kb 10 emberre számítok. Ipari mennyiséget kell csinálnom. Anyagi csőd! De évente egyszer talán megtehetem.

A lakás kitakarítása mellett, egy kis díszítésre is gondoltam. Mivel itt a tavasz...virágok, mécsesek (illatos). Terveim közt van még az is, hogy a szőnyeget felveszem.

Ej, hogy lesz nekem annyi székem...

És hogy fogom őket megetettni? Úgy tűnik a nagy asztalt be kell vinnem, csak úgy férnénk el.

Annyi ötletem van, de mennyit valósítok meg, nem tom:S

Még szólnom kell, hogy, vacsi is lesz, úgy készüljenek.

Húúúú, de sok munka vár rám...

Nah meek, tervezek tovább!

Kedves Blogom, Olvasó!

Ez a hét igazán vicces volt. Bár nem én röhögtem. Inkább rajta múlatott a fél ország.

Kedden lementem a kondiba. Röpke másfél órás intenzív kínzás után, még köhögni sem mertem, azt hittem itt a vég és sose kellek ki az ágyból. És láss csodát másnap reggel 7-kor ismét az edzőteremben nyomtam az igát. Még viccelődtem is, hogy valamit rosszul csináltam, mert nem volt izom lázam. Talán, ha tartom a számat, akkor most nem lennék ott ahol...

A szerdai edzés után inkább meghaltam volna. Zsolti nagyon átmozgatott. Délután már nem tudtam elmenni dolgozni. Vagyis eltudtam menni...csak a hogyan volt égbe kiálltóan nevetséges. Mindkét lábam beállt egy bizonyos merevségre, amiből max két centi hajlítást engedett. Szóval a lábaim helyett deszkán jártam. És ez volt a legkisebb próblémám. Sem ülni, sem feküdni, sem állni nem tudtam. Minden állapotban fájt, görcsölt, szúrt.

Egy rémes éjszaka után csütörtökön már a hasam (izom?) és a karom is fájt. Viccesen éreztem magam, és úgy is néztem ki. Családom röhögött, a munkatársaim kuncogtak és az emberek megfordultak az utcán mikor elmentem mellettük. És este várt rám még egy edzés. Csoportos ráadásul. Kellemetlen volt. Futni kellett. Nem tudtam, sírjak vagy nevessek. Összeszorított fogakkal, "csakazértis" futottam, míg majd össze nem estem. Guggolás sem tett nekem jót, az biztos...és a fekvő támasz, meg az ugrálás, a sprintelés, és box, és a rúgások. Egy órával később tudtam, hogy itt a vég. Már azon voltam, hogy felhívom a mentőket, hogy vigyenek be. De nem tettem...oka van, hogy odajárok és kínzom magam. És tudom, hogy csak az elején ilyen xar.

De ott van még a péntek is. Reggel merevebb (kőtömb volt a lábam helyett) tagokkal ébredtem. Apám azt mondta rám, hogy olyan vagyok, mint egy teherhordó csiga. (hogy a fenébe jutott ilyen baromság az eszébe)

Persze a BKV-sztrájk miatt gyalogolhattam a munkahelyemig. Többszőri bicsaklás, félrelépés után befutottam. Mintha a gyaloglás könnyebb lett volna. És láss csodát, valóban. Délután már képes voltam grimasz nélkül felállni a székből. Hazafele már füttyürésztem is. Örültem az embereknek, akik velem együtt sétáltak, vagy kerékpároztak, esetleg koriztak. A péntek jelentette az elviselhetettlen fájdalom végét.

Ma már mozogtam. Piacra mentem, takarítottam, sütöttem. Aktív voltam.

6-ra kéne lemennem. De nem megyek. Holnap vasárnap van és szeretnék anyázás és egyébb csúnyabeszéd nélkül felkelni, leülni a wc-re pisilni, úgy, hogy ne kelljen az ajtófélfába kapaszkodni.

Szóval, kedden reggel 7-re megint megyek.

És szerdán is...

és így tovább...csak és kízárólag miattam teszem ezt. Mert megérdemlem.

Kedves Blogom, Olvasó!

Melák, ha olvasod...nagyon hiányzol!

Sokan tudják rólam, hogy nem igazán szerettem a rózsaszínt. Sőt kifejezetten utálom. A frász kiver, ha valaki talpig rózsába van öltözve. Én inkább kék párti vagyok. Gyakorlatilag mindig található rajtam kék. Akár kiegészítőben, akár ruházatban. Jó, nem szoktam talpig kékbe öltözni, de nálam a kék olyan, mint másnak a rózsaszín...minden mennyiségben.

Nos, lehet hogy sokan tudják, de egy személy mégsem. A nagymamám. Tegnap küldött egy élénk rózsaszín felsőt. Anyám röhögött...majd jó lesz az unokahúgodnak.

Ma mégis felvettem. Persze farmerral (ami kék) és egy piros pulcsival. Csak, hogy ellensúlyozzam, a rózsaságot.

Szóval az a helyzet kérem szépen, hogy piszkosul jól állt. Legalábbis szerintem. Most mégjobban utálom ezt a színt.

Tessék...ez rémes...jól áll....

Hát ennyit erről...

Kedves Blogom, Olvasó!

Valahogy mostanában nem történik semmi sem.

Felkelek, melózom; itthon vagy a munkahelyemen. De semmi nem történik. Miért van ez így?

Múlthéten  volt egy buli Vénél. Jó volt. Csak kár, hogy a régiek nem tudtak eljönni. Mert akkor mégjobb lett volna.

Hiányzik a Jani és  a Melák is. Acsával és Doryval néha-néha talizom, de a többiek nagyon hiányoznak. A sok lelkizés, a hülyéskedés, egymás ugratása. Ezért uncsi a minden napok.

Nevelgetem az én KIS EDÉMET. De már nem is annyira kicsit. Mint egy kissebb malac, akkora.

A boltban se történik semmi érdekes...vannak vásárlók, vagy nincsenek.

Anyuval ma kertészkedtünk. Már amennyire lehet az erkélyen.

A boltból hazafele menet, egyszercsak valami csöröpölést hallunk. Az egyik 10 emeletes ház 8. emeletéről kirepült egy ablak. Még az a szerencse, hogy sem emberre sem autóra nem esett rá. De nagyon megijedtünk.

Ma megyek Doryval moziba. 27 idegen igent nézzük meg. Remélem jó lesz. Bár én  Step up2-t szeretném megnézni, de az csak felíratosan játszák...úgy meg nem az igazi. Vagy a táncot nézi az ember vagy olvassa a szöveget. A kettő együtt nem jó.

Kedden Ancsával sétáltunk egy nagyot. Igaz moziba akartunk menni, de elnéztem, a műsort így a séta mellett döntöttünk.

Héfőn fodrásznál voltam. Eredetire visszafestettem a hajamat. Már nagyon untam a festést. Minden alkalommal más és más színű lett. Szóval most egy ideig no festés. Anyám is abba hagya. Megegyezé alapján.

Csütörtökön beíratkoztam a közelünkbe lévő konditerembe. Tenni fogok az egészségemért. Mert ez így nem mehet tovább. Igaz anyám vetette fel az ötletett, de igazat adok neki. Kell nekem egy kis kimozdulás naponta. Szóval kedden kezdek. Egy kis csoporttal. 1 hónapig segítségemre lesz egy edző. Persze szép juttatás fejében. De ha bevállik, akkor nem bánnom.

Nah most meek, kutya, hajmosás és utána irány a mozi...

Kedves Blogom, Olvasó!

Tudom, tudom, rég írtam...sok volt a dolgom.

Húsvét, utazások, munka. Még most is iszonyúan fáradt vagyok.

Húvétkor anyámmékkal lemenntünk a nővéremékhez 3 napra. nagyon jól éreztük magunkat. Persze fárasztó is volt. Főként az utazás, és annak a költségeit kiköhögni. De megoldottam. Húsvét hetében ráadásul szezon váltás volt a boltban...nah, az ütött.

Most hétvégén, meg kecskeméten voltunk. Megnéztük a pici Adrit. Annyira aranyos volt.

Itt is az utazás volt a legnehezebb rész.

Most meg "fogyokúrára fogtam magam", mert ez a két hét evés, evés, evés volt. Kínai szűz tea, müzli, joghurt...ez a mostani étrend.

Igazából, most nem tok mit írni. Tele a fejem mindennel. Így nem lehet összeszedetten írni.

Csak gondoltam bejelentkezek, hogy élek még:D

Pusszantás:!

Kedves Blogom, Olvasó!

Hosszú ez a március. Nagyon hosszú. Legszívesebben kiabálnék...ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Valahogy így.

A hétvégén itt voltak uncsiöcsémék. 1 KG KÓKSZÚGOLYÓT CSINÁLTAM! TUDJÁTOK MILYEN NEHÉZ AZT ÖSSZEGYÚRNI, MAJD FORMÁZNI??? Eszméletlen. De jó volt. Amikor jönnek vidámságot hozznak. Szeretem őket. Tényleg!:D

Most hétvégén, húsvét. Nagy zabálást említettem volna, pár héttel ezelőtt? Nem hiszem, hogy ez lesz belőle. Pénteken megyünk templomba. 4-re bejön a Sanyi helyetessíteni (hétfőn én voltam helyette) és elmegyünk a keresztútra, meg a szertartásra. Szombaton meg a feltámadási körmenetre. Ne higgyétek azt, hogy mi csak ünnepekkor megyünk templomba. Mert ez nem igaz. Csak annyi, hogy most már kevesebbet járunk. Anyám legalábbis. Én próbálok elmenni minden vasárnap. De nem mindig sikerül. 

Szóval szombaton eszünk valamicske mennyiségű (ami elenyésző) sonkát, toját, kalácsot, majonézestormát, és után korán lefekszünk. Vasárnap hajnalban 5-kor (áááááááááááááááááááááááááááááá) kelünk, mert megyünk balatonra. Menekülünk:

1. A végeláthatatlan húsvéti sütés elől.

2. A locsolóktól.

3. A mindennapok unalmasságából.

Szóval anyuval keddig maradunk, apu hazajön még vasárnap. Valakinek etettnie kell az állatokat. Edét és Sindyt nem lehet itthagyni 3 napra. Valamelik egy idő után megenné a másikat. És elnézve malacom nagyságát (3x akkor mint amikor hozzánk került) a kutya lenne a vesztes. Apu ugyse dolgozik hétfőn, ellehet velünk, kedden csak reggel kell őket megetettni, utána du. már mi is tudunk velük foglalkozni.

És ezzel még nincs vége a hosszú márciusnak!

Kövi hétvégén kecskemétre megyünk babanézőbe és Teca "boldog szülinapot" látógatóba.

Eh, hogy a családnak muszáj volt ennyire szétstóródnia. Még jó, hogy a másik bátyám Pesten maradt a nőjével, és nm költözött le Pécsre...nah az baszna be!

Egy biztos, ha egyszer oly szerencse ér, hogy férjhez megyek, igyekszem Pestit választani. Mert ez az ingázás, rémes.

És ezzel vége is a hónapnak...hála a jó égnek.

De már április első hétvégéjére van progim. Megyünk a csajokkal a Morrison's 2-be. BULIZNI FOGUNK, ÉS INNI, ÉS PASIZNI!!!!

Szóval most a család együtt van...Together...ahogy Bob Sinclar énekli...Together 

Kedves Blogom, Olvasó!

Mindig kérditek, hogy vagyok, mi van velem. A válaszom általában annyi: Megvagyok, élem uncsi életem.

Ami persze részben igaz. Tényleg uncsi. A minden napok változatlansága, már engem is nagyon untat. Fel kéne valahogy dobni a dolgot. Mármint az éltem. De hogyan?

Most ép nagyon bulizós kedvem van. Zenét hallgattok, táncikálok, énekelek. Mint egy tini. Sokan mondják, hogy kinézetre 26-27 vagyok, de mikor megismernek, inkább mondanak 16nak. Hát ez eléggé ciki. Mert 23 vagyok. Ergo a korosztályom elsőre öregnek talál. Másodjára meg gyereknek. De ezen nem tudok nem is akarok változtatni. Szeretek gyerek lenni.

Ha psziho bigyó vagy, kérlek jelentkezz...miért vagyok gyerek még?

Talán menekülök, vagy bújok a világ elől? Nem akarom elfogani, hogy felnőttem? Vagy mifene?

Tény, hogy nem érzem magam 23-nak. De még 20-nak sem. Max 18. MAX.

Ma befeküdtem a kádba. Gyertya, zene és habok. Illatorgia a köbön. Előszőr csak hallgattam a zenét, mélyen beszívtam a fürdő és gyertyák illatát, de ahogy a zene ritmusa lassan magával ragadott...nem tudtam neki ellenállni. Egy idő után kipattantam és ugra-bugráltam a kád előtt. Jól elfáradtam. Jól esett.

Na, pont ezé akarok bulizni. BULI, BULI, BULI, BULI!!!!!!!!!!!!!!

Kedves Blogom, Olvasó!

 Éjjel álmodtam. Jójó, minden éjjel álmodok, de ez megint különleges volt.

Vele álmodtam. Pedig már nem kéne, mégis vele álmodtam.

Egy kávézóban voltam. Valakinek a nagymamájával. Könyvről beszélgettünk. Érdekes, izgalmas könyvről. Tőle kaptam, így megvitattuk.

Egyszercsak belép. Leül a szemközti asztalhoz. Talán a barátnőjével. De nem volt egyedül. Rezenéstelen arccal beszélgettem tovább. Közben láttam, hogy engem néz. Feláll és leül a nagyi helyére. Hogy hova tünt a nagyi? Passz.

Ott ült velem szemben. Nem szólt. Csak nézett. Megfogta a kezem.

Nem vitáztunk, nem veszekedtünk, nem sírtunk. Csak néztük némán egymást. Láttam a szemében, nem kellett hozzá szó, mert láttam a szemében.

Ébredéskor, úgy értezem magam, mint ha hónapok óta nem tudtam volna igazán aludni. Kipihenten ébredtem. És boldogan. És az érzés megmaradt egész nap.

Munkába menet a kék eget néztem, a felhőket, a madarakat...mintha lila köd hullt volna a szememre.

Talán ez volt a végső búcsú. Talán tényleg szeretett, és ez csak most tudatosúlt bennem. De búcsú is volt. Megszabadultam tőle. Kész vagyok egy új, igaz, titkok nélküli kapcsolatra.

Kész vagyok élni!

Kedves Blogom, Olvasó!

Oly kéréssel fordulok hozzátok, hogy, akik rendszeresen olvassák eme "művet" jelezzék már valahogy...kommentben, vagy emailben...igazán szeretném tudni. Még akkor is, ha ismeretlen vagy, és akkor is, ha ismerlek.

Szeretném tisztán látni...nekem ez fontos...

Ma voltam Lacikánál, munkaügyben. Gyorstalpalót kaptam a hitelekből, biztosításokból, és befektetésekből. Sok adat, kevés idő alatt. De kaptam egy kis anyagot...nah nem fehér port, bár fehérnek fehér...és fekete. Papírt apró jelekkel. Magyarul beszélők el tudják olvasni, mert ezt annak nevezik. Szóval az anyagon átrágtam magam délután...hogyan telefonáljunk. Szoktam én gyakorolni a telefonálást, csak nem ebben a formátumban. Holnap még egy tanfolyamra is mennem kell.

Ma 7-kor már ablakot pucoltunk. Utána spuriztam Lacikához. Fogadtatás képp csak annyit mondott: Késtél 3 percet.

Majdnem sarkon fordultam. De nem baj, ablak lemosva és függőny kimosva. Igazán sok mindentcsináltam ma. Ablakot pucoltam, Lacikáztam, elrendeztem anyám fodrászát, és még a boltba is bementem. Sőt délután még aludni is tudtam. Már amennyire Ede hagyott:S

Tegnap volt anyum szülinapja. Átjöttek a bátyámék. Nagyon jó volt. Anyuval jól éreztük magunkat. És sztem Lysáé is. Kicsit boroztunk.

Délután (ma) wellneseztem. Már amennyire lehet itthon. Az arcpakolás és a masszázs elmaradt, de jó nagyott áztam a kádban, csendben, nyugodtan. Ezek a percek a legjobba az egész héten. Mert ugye nap, mint nap rohanunk, de kell egy fél óra amikor kikapcsolunk és csak magunkra figyelünk.

Őnzőség lenne? Nem hiszem. Jójó, nm halok bele a munkába, sem itthon, sem a munkahelyemen, de szerintem mindenki megérdemel fél órát. A csend, az illatok, a víz, meghitséget és nyugalamat áraszt. Egyszer elmegyek egy Wellenesz fürdőbe. Kiprobálom, a nagyok hogy csinálják. 

Nah meek, anyám cigiért kiállt...vennem kell.

Jó éjt!