Kedves Blogom, Olvasó!

Lassan egy éve már, hogy írok. Jójó...még messze van.

Ennek emlékére el megyek egy pár helyre, ahol jól éreztem magam az elmúlt évben.

Ilyen pl a Margit-sziget. Április 8-án, én ott leszek. Sétálgatok, sütettem a hasam, leülök egy padra és ábrándozok.

A következő utam egy park lesz. Majd kisétálok a városligetbe. Persze mindezt nem egyedül fogom csinálni! Lesz mellettem valaki, ahogy kell. Minden alkalommal.

Nyáron megyek a Velencei-tóra. Gárdonyba.

Persze eddig csak egy dátom biztos. Ez egy keddi napra fog esni. És én ott leszek.

A jővőm előttem áll, csak a múltat kell elfelednem. És el is fogom! Ezzel az úttal.

Nem sokára húsvét. Sonka, kalács, tojás, torma. HŰŰŰŰ még emlékszem, hogy tavaly milyen zabálást rendeztünk...idén is meg lesz.

Emlékszem a tavalyi vizsgáimra...ennek emlékére fősulira fogok jelentkezni szeptemberben. Sok sikert nekem.

Volt egy "nagy szerelem" is 2007-ben. Idénre nem tervezek ilyen heves, és gyermeteg fellángolást. Idén már komolyabban tervezek, előre.

És hát, ott vannak azok a bizonyos munkahelyek. Ezt sem tervezem...mármint, hogy újból munkát keressek. Naneeeeem. Frusztráló dolog. És nekem meg van azon kivül is a magam stressze.

Ami idén lesz...szavazás, talán egy jó március 15.-e. Még az is lehet, hogy ki merek menni az utcára. Munka, szórakozás. Adri haza jön, így Adrizás is lesz. Lesz egy másod munkám, és talán nyáron már az új Hi-Tec boltban is fogok melózni. Szeptemberben jelentkezés a fősulira, és egy nyelvtanfolyamra...mert az is kell. legalább középfokú szakmai C. Októberben ismét ünnepség, és karácsony előtt a kicsi Adri szülnapja. Karácsony, szilveszter a barátokkal...

Hát én ilyen évnek nézek elébe. Legalábbis ilyennek tervezem.  Idegeskedés nélkül:D

pusz!

Kedves Blogom, Olvasó!

Elég rég írtam..úgy egy hete..vagy egy kicsit több? Már nem is tudom.

De sok midnen történt.

Első és legfontosabb, hogy hétfőn voltunk apámmal a kórházban. A doki azt mondta neki, hogy vagy a cigi vagy a lába...megijedt...nem csak ő én is, és anyám is. Szóval Kedd óta egy szálat nem szívott. Ellenben, majdnem minden megeszeik..felzabál...féltem, hogy ez lesz. De türelemmel kell lennünk...én az is vagyok, anyám balhézik állandóan..részben igaza van. Anyu is igyekszik kevesebbet szívni...ezért is ingerültebb...és hát én...nos én ennyire nem vagyok erős.

Kedden nyakiultrahangon voltunk, szerencsére nem találtak semmit. Jővőhéten megyünk a bőrgyógyászatra...utána meg vissza a kórházba. Kapot vérhigítót...plusz gyógyszer:S

Jővő szombaton moziba megyek. Olyan ritkán jutok el, hogy nagyon várom már. Doryval megyünk meg a kispárnással. Meg lehet hogy jön Sanyi is (Sanyi igazából Laci)

Szerdán megegyeztünk a munkával kapcsolatban. Maradunk mind a ketten. Kevesebb bér...így én pluszba elvállaltam még egy munkát Lacikánál. telefonálgatni fogok. Van benne egy hetes gyakorlatom. Nem sok pénz, de ez is valami. Nyáron a főnök asszony akar az Árkádban is nyitni egy boltot. Meg kérdezem majd tőle, hogy lehetséges-e, hogy 2-3 napot ott is dolgozmmal. Végülis engem már ismer...és ki tudja...jól jönne az a pénz is.

Tegnap nagyon happy voltam. Nem tudom miért. Viszont el is gondolkodtam, hogy mit kezdjek az életemmel, mert ez az állapot most már tarthatatlan.

Úgy döntöttem (egy kis rábeszéléssel), hogy jelentkezni fogok főiskolára. Tanulni fogok. Levelzősön. Egy keresztfélévet megpályázok. A mostani jelentkezésről lemaradtam, de a következőre már készülni fogok...már csak az a kérdés, hogy mior lesz...és a nagy kérdés: Mi a jó büdös francot tanuljak. Kereskedelmi a végzetségem...folytassam abban? De ezen kivül sok minden más is  érdekel. Szóval körbennézek a felvin, hogy milyen lehetőségek vannak? Mert hát, amikor a boltban vagyok, akkor ráérek tanulni. Vannak holt idők, és hát itt van a hétvége is.

Most ott tartok, hogy pasz...

Anyumnak, holnap lesz a szülinapja...meglepem valamivel. konkrétan: Bejelnetem a fodrászhoz, egy kis frizurára és festésre. Mindkettő rá fér már. Szerintem örülni fog neki. Sanyitól kaptam fincsi borokat. Holnap úgyis ünneplünk...talán nem isszuk meg mindet, de bele fogunk nyalni, az biztos.

Ma már sokkal rosszabb a kedvem.

Anyám nem tehet róla, de miatta. Állandóan panaszkodik. Hogy nincs pénze, hogy fáj mindene, hogy milyen sokan vannak a boltban, hogy apám minden felzabál...néha már tényleg sok...nagyon is. Ilyenkor elmegy midnentől a kedvem, pedig mára igen jó progit szerveztem magamnak. De ha az embernek rossz a kedve, akor nem táncikál, nem dekorálja a szobáját, vagy nem veszi elő a poros fitnesz dvd-t.

Jővöhéten, pénz áll a házhoz, vagyis a számlámra...kiváncsi vagyok, mennyi marad. Pedig most több lesz, plusz rájön az A-hitel is...de félek, hogy így is kevés lesz.

Hétfőn vihetem a telcsimet megint a márkaboltba. Le van lassúlva. Úgy értem, 5-6 másodperc kell, hogy bejöjjön valami. Mindegy, ezt nehéz elmagyarázni, látni kell. De nem teszik zsebre, amit a SonyEricssonban mondani fogok. 2 hete csináltattam meg, most meg megint szar!

Délután alszom egy nagyot, mert meg akarom nézni az Oscar-gálát. És mikor kezdődik? Vasárnap éjjel 2-kor!

Nah most megyek...meg kell csinálni az ebédet...

Kedves Blogom, Olvasó!

Azt hiszem, az elmúlt hónapok során megismerhettél, tudsz rólam dolgokat.

De íme néhány dolog amit szeretek, vagy ép nem szeretek:

Szeretek élni. Szeretek füstös kocsmában sört kortyolgatva rock zenét hallgatni. Szeretem a vodkanarancsot biliárd vagy bowling közben. Szeretek focit nézni a tv-ben, vagy szabadtéren koncertet hallgatni. Szeretem a bort és a pezsgőt egy jó házibulin, vagy finom koktél szürcsölgetni egy szórakozó helyen.

Nem szeretem a káposztát és a babot. Szeretem az édeset, de a savanyút nem. Szeretem a jó ételeket, és szeretem a hasam, de tornázni nem szeretek.

Szeretek szerelmes lenni. Lila ködben felhőn ülve álmodozni. Szeretem a napot, a tavaszt. Nyáron egy jó könyvvel kiülni az erkélyre és sütetni a hasam. Vagy esténként nézni a csillagokat és a város fényeit.

Nem szeretem a telet, nem szeretek fázni, dideregni. Szeretem a havat. Hógolyózni a barátokkal és utána forralt bort inni.

Szeretek pancsolni, olvasni, és írni. Szeretek lustálkodni és aktívan tevékenykedni.

Szeretek emberek közt lenni, vagy magányosan ücsörögni. Szeretem a várost, és szeretem a természetet.

Nem szeretem a vitákat, veszekedéseket, és egyébb hangos tevékenységeket.

Szeretem a tv-t, a rádiót, a számítógépet, és a konyhát. SZeretek sütni. Finom ízletes ételeket csinálni.

Szeretem a barátaimat, a családomat, és az állatokat.

Nem szeretem a főzeléket és a leveseket.

Nem szeretek vezetni, csak kényelmesen ülni. Nem szeretem az autókat és a motorokat.

Szeretek boldog lenni.

Egy nagy gyerek vagyok, aki szeret élni... 

"A légises rovarraj közéjük lebeg s lelassul.

A pillangók letelepednek kinyújtott kezükre, ujjaik hegyén egyensúlyoznak, s ők megcsodálhatják a legyezőszerű hajtásokból létrejöt, redőnként má és más mintázatú, csillámporos, takra szárnyakat, melyeken szelíd, tompa, visszafogott színek keveregnek tündökletesen élénkekkel, foltok körökkel és más formákkal. Ahogy a szárnyak széttérulnak, összezárulnak vag táncoznak, akként változtatják kinézetüket.

A szépséges lepkék bizalmasan megülnek rajtuk. Félrehajtott fejjel, kivncsi-kutatón bámulnak az arcukba. Az övék kerekded, rózsaszínes pofafoltokkal díszes. Csermelytizta, áttetszően kék, ezüstsziporkás szemüket íves pillá árnyékolják, orruk parányi. Nektárszívogatásra, ízlelésre, nyalakiodsra teremetett lángpiros ajkaik nem is száj, hanem mindgyárt CSÓK formájuak. Szálldoó hajuk a kecsesebb füvek lágyan ringatózó kalászait idézően szőke, finom és selymes.

A pillék némi tapogatással egészítik ki az emberfürkészést. Ujjatlan, hajlékony fogóezközeik közép kapják egy-egy hajszálúkat, ékszerüket, díszüket, orr- vagy fülkagylójukat és megszimatolják, avagy pödör nyelvükkel megízlelik azt. Vizsgálódóan a körmeik alá néznek, felcsippentik kézhátukon a bőrt, megráncigáljk szempillájukat, visszahajtják alsó ajkukat. Közel hajolván megtekintik fogaikat, s némelyiket megkocogtatva, billentett fejjel fülelik, hogy a különös csontocska milyen hangot ad ki.

Aztán, csak áltatluk észlelet jeladásra, váratlanul felrepülnek. Könnyed, nyűgöző kecsességgel búcsútáncot lejtenek, majd a magasba húzva tovalebegnek."

(Vavyan Fable: Tündértánc)

Kedves Blogom, Olvasó!

Még most is hatása alatt vagyok, a mai álmomnak. Pedig mindjárt dél.

Egyszerűen annyira felzaklatott, és mégis olyan szépnek és igaznak tűnt.

Nem emlékszem teljesen mindenre, sem, hogy hol voltam, vagy kik voltak pontosan. Csak néhány kép van az emlékemben, és az érzés amit akkor éreztem.

De egyben biztos vagyok, hogy még nagyon sokáig fogom ezt érezni, és most már azt is tudom pontosan mi az érzés, bár egy szóval nem lehet kifejezni.

Egy folyosón voltunk. Táncoltunk és énekeltünk. Vékony voltam, és magas...tényleg! Hosszú barna hajam volt. Olyan amit mindig is szerettem volna. Fehér harisnya volt a lányokon és világos kék ruha. Sima, selymes, suhogós. Talán szatén. De az is lehet hogy selyem volt. Mindenki mosolygott, de nem azzal a mű mosollyal, hanem szívből, örömből áradó túlvilági mosollyal.

Táncoltunk, és éreztem valami furcsát. Olyat amit eddig sohasem. Azt hiszem talán úgy tudnám kifejezni, hogy szerelem. Csak ezt éreztem, és semmi mást nem. Mintha nem lett volna más a világon csak az érzés, a tánc, az ének. Minden mozdulat, minden hang ezt fejezte ki. És mint egy varázsütésre, hárman összekapaszkodtunk és elindultunk a lépcsőn lefele. Minden lépcső fordulónál más és mást énekeltünk, máskép szökkentünk a lépcsőfokokon. Valakihez mentünk lefele, átadni nekei is az érzést, a jó hírt.

Amikor leértünk, megszünt minden. Szomorú lettem, úgy éreztem, hogy kitépik a szívem, a legjobb bartánőm azzal akit szerettem igazán szerettem, lent a földszinten...összebújva...

De mikor megláttam az arcát a lánynak...önmagamra ismertem. Én voltam az. Akkor láttam igazán, hogy kivülálló vagyok. Hogy a testemen kivül vagyok. Egy más személy testében. Ez a felismerés könnyeket csalt a szemembe. Sírtam álmomban.  Hogy lehet, hogy történhetett, hogy azt képzeltem, lehetek más, mint aki vagyok. Hogy képzelhettem, hogy megváltozhatok. Sírtam az álomban, és sírtam mikor felébredtem.

Fájt minden tagom, a torkom is be volt rekedve. Mintha egész éjjel táncoltam és énekeltem volna. A párnám nedves volt a könnytől. Még most is remeg a kezem, ha visszagondolok.

Valami jelenésének kell lennie. Az ember nem álmodik ilyet csak úgy, nem sír álmában, nem ébred úgy, mintha áttáncolta volna az éjszakát. Keressem a megfejtést.

De azt az érzést, amit én szerelemnek definiálok...várom, hogy igazából érezzem. Ilyet soha nem éreztem, SOHA!

Kedves Blogom, Olvasó!

Ma kicsit szörföltem a blogok közt. Megtaláltam többek közt Márk(Zentay) blogját is. Nos igen...bár fiatalabb lehetnék, akkor igazán "rajonghatnék" érte. De így csak a zenéjét szeretem.

Tegnap megnéztem (megint) a Dirty Dancing2-t. Nem tehetek róla, javíthatatlan romantikus vagyok. És imádom a táncot meg zenét. És ha ez a 3 együtt van, akkor megőrűlök. Ezért van, hogy szeretem: Hooney, Dirty Dancing 1-2, Step Up, High School Music 1-2...3. Ezek a kedvenceim. De persze szeretem a régi filmeket is. Mint a: Muzsika hangja, Mary Poppins, Hegedűs a háztetőn...és ezt is sorolhatnám.

Mindenki tudja, hogy IMÁDOM KEANU REEVES-t. De van még azért pár kedvenc. Ilyen pl: Kevin Sorbo. Állat az a pasi. Ahogy régen kinézett...ahogy most kinéz. Na nem a kidolgozott és dagadó izmaira gondolok, mert az engem hidegen hagy...de azok a szemek, az a pofi, a haja...ahogy tud nézni.... el tudnám viselni:D

A héten volt egy-két rossz hír is. Ilyen Selmeczi Roland borzalmas halálesete is. És az amerikai színész Heath Ledger. Egyszerűen hihetetlen. Mind ketten nagyon fiatalok voltak, és kitűnő színészek. Rolnad esetében színházi és szinkron színész is.

Selmeczi hangja nélkül sem Banderas, sem Pitt hangja nem lesz az igazi...és ki feledné Shrek Csizmás Kandúrját, aki szintén Rolnad hangján oltogatta Szamárt.  Az Üvegtigris is talán unalmasnak hatna bajszu rendőr nélkül, vagy a Kútfejek ütödöttje nélkül.

Heath nagyszerű alakításai is fejethetelnek számomra. A nagy kedvenc a Lovagregény. Tucatszor láttam már. Az igazi szőke lovag tökétesen megformálója, ki megváltoztatja sorsát, és egy szegény bádogtetőfedő gyermeként lovag lesz. Az utolsó filmjét nem is tudta befejezni. De annál nagyobb siker lesz, ebben biztos vagyok. A Batman-ben játszotta Jokert. A filmkészítők úgy oldják meg, hogy ne kelljen újra forgatni az egészet, hogy amikor Joker átesik egy tükrön...és itt "átváltozik" Jonny Depp-é. Azért ő játsza, mert a legjobb barátja volt Heath-nak.

Íme pár kép...sajnos Selmecziről nem találtam:S

Kedves Blogom, Olvasó!

Ezt a pocsék két napot!

Tegnap kaptam fizut...tök happy voltam tőle, végre egy kicsit félre tudok tenni. Ahha, álom marad.

Simán elment 70 rúgó a postán és a tesóban. Brühüm...de legalább letudtam minden tartozást. Vagyis...nem, minden kifizetve.

Hogy a többi 26 napban miből fogok élni, nem tudom. És akkor a tegnap veszekedés a bátyámmal, még az is betett. Eleve sírva jöttem haza, tegnap este. És akkor még megjegyzést is tesz. Nem csak a munkámra, de pofákat is vágott. Direkt vettem májkrémet, meg párizsit neki, mert tudom, hogy jön, és hogy szereti. Zsömit is vettem, hogy holnap tudjon miből enni. Erre visszadobja, hogy ő abból nem eszik. Legszívesebben megütöttem volna....csak az a baj, hogy ő vissza üt, és sokkal nagyobbat. És ha ez még nem elég, anyámat meg apámat is bevette a vitába.

És a ráadás ma reggel:

1. Az a rohadt nyomtató...kifogyott a színes tinta, a fekete meg beszáradt...hogy azt a qurva.

2. Egydül mentem a közértbe vásárolni, kártyával fizettem, és anyám ahelyett, hogy kösz, vagy böfit mondott volna, szídott, mint a bokrot.

3. Anyám 2 féle cukor gyógyeréről leveszik az állami támogatást.

3. Apám főnöke kórházban fekszik, és ki tudja mikor jöhet ki onnan.

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Ez a sok apróság kikészít. Szükségem lett volna a nyomtatóra ma. Ahogy egy kis félre tett pénzre...mivel szerettem volna (múlt idő, bizony) venni egy biciklit. Hogy az annyát. Apám beteg, 18-án megy dokihoz, de akkor mi legyen az üzlettel, ha a főnöke is beteg? És hétfőn vérvételre kellene mennem. Sok apróság (mint már említettem) és nagyon bosszantóak. Ha legalább nem 1 napon történne, hanem elosztva a 12 hónapra, akkor nem fájna a fejem.

Vissza akarok menni az iskolába...ott nem voltak számlák, viták, betegség, csak a gondtalan élet a barátokal és a tanárokkal.

Viszont tegnap 2 apró jó is történt.

1. a boltban volt egy bácsi (50körüli úriember) és olyan lendületes volt, olyan vidám, hogy rámragadt. És hát megjegyezte, hogy milyen finom parfümöm van. Irultam-pirultam, mint Mária József Attila versében. Ez már majdnem este volt, és én reggel egy leheletnyi fujtam. Szóval jól esett. Igaz a parfümömet dicsérte, de nekem i jól esett.

2. a tesóban a felvágottasnál történt...vagyis kezdődött:D Egy srác (helyes volt:D) maga elé engedett...persze amit akartam venni az nem volt. Aztán a pénztárnál is összefutottunk (tényleg helyes volt:)) és váltottunk pár szót...nem nagy szám, de kicsit jobb lett a kedvem...a fizetésig. De addigra ő már eltünt. Hát igen...a nagy szerelem:)

 De sajna, mindezek ellenére a rosszból volt most nagyon sok. Szóval mérges vagyok a világra. Mi lesz velem, ha nagyobb gondjaim lesznek?:O

És akkor megint jön az örök téma, a barátaim, rokonaim részéről...hogy állsz a pasikkal? Könyörgöm, nem lehetne hagyni ezt a témát. De most komolyan, ki a jó büdös francot érdekli igazán, hogy én hogy állok a pasikkal? Sehogy. Megvannak nélkülem. Csorgatom a nyálam, de ők észre sem vesznek. Ez van. "szűzen" hallok meg. Szóval aki mégegyszer megkérdi, azt úgy pofán nyomom és ráküldöm a fáraó átkát, hogy a követező hajnalt nem látja már a földről. HAGYATOK BÉKÉN. EGY MAGÁNYOS VÉNASSZONY LESZEK, ÉS ÍGY HALLOK MEG. MAJD MEGYEK SPERMA BANKBA ÉS CSINÁLOK MAGAMNAK EGY GYEREKET. SZAL, KUSS!

Kedves Blogom, Olvasó!

Egy hete kezdtem. És eredményes. Csak eltökéltség kellett és bízalom magamban.

Almaecet (gyógyszerformában), egy kis torna (tőlem szokatlan módon), kevesebb kaja (nincs pénzünk rá), jó zene (amit már frissíteni kell), és kitartás (olyanom is van ám:D)

Hogy mindezt miért?

Nem pasiért. Nem is a nyár miatt. Sőt a fürdőruha és a rövid szoknya se érdekel. Pusztán magam miatt...és rátett még egy lapáttal az Otto katalógus.

Nem tehetek róla...nő vagyok...Annyi cuki ruci volt benne...de az én méretem megfizethetetlen:S De ha elérem az álom méretet..amit persze nem mondok el:P pusztán híúságból. Szóval az álom méret...nyárra csini csajszi leszek.

Már látom magam, ahogy szoknyában, topban és szandiban megyek dolgozni, süt rólam, hogy jól érzem magam a bőrömben és egy magabiztos nőt látnak majd. Bezony a cél ez. Kicsit faragni a hasból, a sonkából is, és a kofert is kicsire cserélem, mert kisebb ruha kis koferba fér. Lehet, hogy nagy koferbe jó csomagolni, de a kicsi könnyebb.

Szóval, csak egy hete csinálom... nem várok hirtelen eredményt...de egy kiló már lement. Ez nálam már valami. Mivel az elmúlt hónapokban inkább csak felcsússzant. De most lefelé vette az irányt.

Hello, csini csajszi vagyok, és egy magabiztos nő egyszemélyben.

Túl egosnak hangzik tudom, de igazából, csak emlékeztetem magam, miért is csinálom. Ha azt akarom, hogy jól érezzem magam, akkor tennem is kell valamit érte.

Jó nem szilveszterkor fogadtam meg...de könyörgöm, máskor is lehet fogadalmakat tenni. Még évközben is. (ebben már gyakorlott vagyok)

A másik fogadalmam: a cigi. Csak azértis le fogok szokni. Azt hiszem ez lesz a legnehezebb. Tudom a fogyókura és a leszokás együtt nagyon nehéz, de én egy "fasza csaj vagyok" és sikerülni fog....remélem.

Szóval kedves Olvasó...várom biztató szavaidat:D

Szombaton volt a buli Dorynál.

Én tényleg jól éreztem magam...bár volt egy másfél óra, amikor nem. De erről csak én tehetek...vagyis nem. Erről csak a tequila tehet. Egy egész üveg Sierra tequila.

Elültünk a földre és 4-en lányok benyakaltuk. Pedig a felénél felálltunk és kimentünk cigizni. Akkor kellett volna abbahagyni. Még poénkodtunk is, hogy ha megittuk, elmegyünk mégegyért. Nos, az üveg végénél erre nem voltunk képesek...hála a jó égnek. Sose fordult még elő eddig velem. Mindig tudtam mértékletett tartani. Sose léptem át a határt ennyire. A lényeg az, hogy Vé a hajamat fogta, míg én a wc kagylót. Annyira ciki volt. mindenkitől bocsánatot kértem. És a legrosszabb még csak ezek után jött. Eldöltünk a földön...oldalt fekve úgy éreztem kirepülök a világból. Ha meg a hátamra feküdtem, kapaszkodnom kellett a szönyegbe. Sose voltam ennyire rosszul. Eszméletlen. 1 órás "csendes pihenő" után felketünk. Addigra megjöttek a többiek is. Csomó ismeretlen srác...18-19 évesek. Édesek voltak, ahogy kérdezgették: -Jól vagy?

Felkelés után probáltam mégegyszer bejutni a mosdóba...de tele volt....és ha spuri van, akkor spuri van. Szóval nem akartam a konyha kövére tacsolni, így meglátogattam a teraszt...szerencsére semmi konrkét nem jött. Egy-két köpés után képes voltam megszólalni. DE NEM HÁNYTAM ODA!!!

Azután minden rendben volt. Alkohol közelébe se mentem, nem akartam kisérteni a "múltat". De víz viszont fogyott.

Jó volt látni a többieket.

Volt egy szupi élményem is. Ez naon megmaradt bennem. Amíg élek nem felejtem. Szóval (nem nevezem meg) bejött a szobába és kereste a kabárját...hajolgatott egy sort az orrom előtt...én meg olvadtam...szerencsére még idejében felállt(kiegyenesedett) és kiment, különben biztos beleharaptam volna abba a formás pop....

Még egy emlék...ez rémes, miket el nem felejtek. Eddig is volt már "dolgom" a lányokkal...na de amit az O-val tettünk...Jesszus, smároltunk...nem kicsit nagyon. De azért megkérem még a másik felet is...lehet, hogy álmodtam...

NEM VAGYOK LESZBI!!!!

Kedves Blogom, Olvasó!

Ilyen színű még nem volt a hajam:D--->

Képen nem mutat olyan jól...de tényleg jó színe lett...igaz már a család adott is gúnynevet nekem...répa.

Nah szép, ahelyett, hogy velem örülnének, így szólítanak. Tüntetően erre nem hallgatok. Van nekem rendes nevem is...Mary Popins.

Tegnap elzárták a vízet az egész házban...mert csőveket szereltek...újat kap minden lakás...had ne mondjam, hogy rémálom volt visszatartani addig amíg csak muszáj volt...nah de vödörbe? Könyörgöm!!!

Ráadásul nagyobb lett a nyomás a csövekben, így valami bigyula is kellett, amit ők nem csinálnak...így ki kellett hívni Béla bát...a nyugdíjjas mindenest. Most két óra van...10kor jött...még mindig csak a wcnél tart...és hol van még a bigyula cseréje...

Ede tiszta ideg. A hangok, az idegen emberek...tüntetett is rendesen ma reggel 7-kor. Csippogott, meg egész éjjel is. Igaza van. Nappal nem hagytuk aludni, így most ő sem hagy engem. Pedig megfenyegettem, hogy megnyúzom, vagy odaadom a kutyának, de semmi nem hatott rá. Aztán bevetettem a nagy ágyút. Adtam neki ubit, meg plusz kaját...halk ropogtatásra el is aludtam, végül ő is:D Lekenyereztem:D

Ma beugrottam Sanyihoz. Kiöltöztem neki, hadd lássan tisztességes ruhában is néha. Főnökeim rögtön lecsaptak rám, és megjegyezték, milyen jól nézek ki. Sejtettem, hogy a hízelgésük csapdát rejt...a kövi megjegyzés: "mindig ilyen elegánsan, mégis sportosan kéne öltöznöm." Anyád! Ők adták rám azt a rémes pólót. De akkor holnap nem veszem fel. Pukkadjanak meg!

Már alig várom a nyarat. Szoknyát vehetek, topot, szandált, lenge öltözéket vehetek fel. Kivirágozhatopk, mint vad rózsa a réten. Vagy legalábbis hasonlóan. Utálom a telet. Réteg, réteg hátán, és még így is néha kevés. De a tavasz!!! Istenem olyan szép. Virágba borúl minden! Mindenhol illatok, napsütés, madárcsicsergés. Bár a madárcsicsergést érzem még a pokolba fogom kívánni. Mivel az ablakom alatt van egy fa...vagyis több van, és imádnak oda fészkelni...és reggel fél hatkor már csicseregnek.

Ma megyek Jani elé! ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚgy megfogom szorongatni, és millió puszit nyomok az arcára. Nagyon hiányzik!!!!

Nah meek, Béla bá lelépett...jön vissza...de addig is egy kis rendrakás jön:S

Kedves Blogom, Olvasó!

A Tegnap napot olvasással, a mait  meg sütéssel és egy kis relax-szal. Csokis sütit csinált:D Nagyon szeretem, gyermek koromat idézi mikor még ilyen kicsi voltam--->

Szóval nagyon szerettem. Most is szerettem. Fincsi. Rájöttem, miért szeretek sütni...mert a tálka alján mindig marad egy kevés...és akkor ki lehet "nyalni".

Ebéd után elsétáltam a kutyával a BÓTba és vettünk cukrot, meg cigit...haj...az a fránya cigi...a séta után úgy döntöttem pihizek egy sort. Irány a kád

A kád szélét körbe raktam gyertyával, illatossal és és simával, plusz egy füstölőt is elégettem. Lekapcsolatam a lámpát folyattam a forró vizet és élveztem a csendet a nyugalmat, a homályt,  forróságot, az illatokat. Közel egy órás gőzfürdő megtette a hatását. Úgy léptem ki a fürdőből, mintha egy hétig kényeztettek volna egy wellnes szállóban...

De nem véletlenül csináltam mindezt...csak annyit mondok, az epillátort tuti, hogy egy pasi találta fel, de sose próbálta ki. Már a hangjától is...brrrr...

De megszabadultam a dzsungeltől, és egy ideig nem kell vele foglalkoznom...szép sima, és szőrtelen...ezt szeretem:D

Ma volt a női röplabda döntő...olimpiai kvalifikáció...orosz lengyel...2-0ra vezettek az oroszok, amikor a lengyelek feljöttek 2-2re...tiszta ideg voltam az 5. szetben...a lengyeleknek szurkoltam. Az oroszok közt volt két 2m-re csaj...és egy olyan...hogy hiába néztem, tuti, hogy pasi volt, csak rossz helyre jött. A férfi kvalifikáció múlt héten volt...erre ez beesik a nőire. Nah, lényegtelen, az a fontos, hogy az oroszok jutottak tovább:S:S Nagy bánatomra. Viszont fantasztikus mecs volt. Le a kalappal, remélem az olimpián is hasonlóra számíthatok. És már alig várom a nyarat és a strandröpi közvetítéseket. Imádom a röpit...kicsi vagyok, mégis játszottam (persze bénán) de ha tehetném minden nap ütögetnék...talán nyáron...elkapom Bajtekot és keresünk egy helyet...bokrok és fák nélkül... Janival szűzies a kapcsolatunk:D

Szóval...Szerva itt, csere ott, és vigyázzat az Out-ra! Röpire fel...Aszem  el kell kezdenem gyúrni, hogy nyárra valahogy kinézzek...na nem a fürdőruhára gondoltam...abba úgyse nézek ki sehogy se...a röpi pályára gyúrok!

Pápá

Kedves Blogom, Olvasó!

Mégis elmentem a dokihoz. Szerdán munka után. Sanyi elvitt kocsival. Sanyi a váltó társam, szerdánként együtt vagyunk a boltban.

Nah, szóval elmentem. Szerencsére nem kellett sokat várnom, mert este már senki nem volt, és ráadásul vártak rám. Apámat megkértem, hogy fizesse be a vizitdíjat, és szóljon nekik, hogy megyek. Szóval vártak. Röviden a diagnózis: A szédülésemnek 3 oka lehet

1. Vérszegénység

2. Vashiány

3 Kevés folyadékbevitel

Teendők: Vitamin, só, folyadék. És a legrosszabb....vérvétel.

Mindent bevallok, faggasanak ki, csak tűt ne lássak. Én már attól is rosszul vagyok, ha véletlenül elvágom a kezem egy kenőkéssel. Elképzelem, ahogy egyedül magányosan elvérek a konyha kövén...hát még, ha szándékosan csapolnak meg!!! Nem akarom! Pedig kedden mennem kell.

Más:

Sokat gondolok rá. Nehezen tudom elfelejteni. És nem tudom mi van vele, ez a legrosszabb. A legútóbbi beszélgetésünkkor veszekedtünk, igaz kibékülve váltunk el, de úgy érzem, hogy haragszik rám...pedig nincs oka. Tudom, sose láthatom visszont, és míg élünk kerülni fog...helyesen teszi, mert azonnal ismét felébredne benne az a bizonyos érzés ami lila ködött okoz az ember fejében. De akkor is igazságtalanság...

Nah ma már nem írok többet...elég volt!!!!! ELEGEM VAN!!!

Kedves Bolgom, Olvasó!

Úgye minden hónapban csinálunk, vagyis a Márk csinál egy bulit Adri számára, ha hazajön. Ez tart fél éve. Mindig jól érezzük magunk, mindig jó a társaság. Most 26.-án is lesz egy. Vagyis elvileg lehet, hogy most farsangra mennek. Azért írom, hogy mennek, mert én most nem tudok ezen részt venni.

Az ok a következő. Baromira rég láttam a volt osztáytársaimat. Vannak akiket több mint fél éve. Van akit még régebben. És most a Dory szervez egy bulit, ahova a régi társaság meg van hívva. És egyenlőre úgy tűnik mindenki ott lesz. És nekem már nagyon hiányoznak. És ez a buli 26.-án lesz. Persze meg lehetne csinálni, hogy előbb itt aztán ott bulizok. Meg lehetne csinálni. Csakhogy az egyik Pesten lesz a másik meg Keszin. Nincs az az Isten aki miatt és éjjel hidegben utazzak egyik helyről a másikra.

A másik ok meg, hogy Adriékkal mostanában, ha úgy vesszük sokat vagyok. Állandóan együtt bulizunk, de a másik társasággal...gyakorlatilag évek óta nem buliztam. Még valamikor az érettségi előtt volt ez.

És van még két aprócska probléma.

1. Apám beteg. Nagyon. A lábával van a gond. Érelmeszesedése van. Tegnap voltunk dokinál, meg a sebészeten. Beutalátak a kórházba az érsebészetre...február közepére kapot időpontot. Addig szegény meg szenvedjen? HOgy van ez? Olyan fájdalmai vannak, hogy lelkiismeretfurdalásom van, hogy nem rángattam el előbb a dokihoz. MÉg csak egy szaros gyógyszert vagy kenőcsőt sem írtak fel neki.  És ha azalatt az egy hónap alatt valami történik vele? Ki lesz a hibás? Nem mi, az biztos. Ez egyszerűen felháborító! És mindezé még pénzt is kérnek! Komolyan mondom, legszívesebben ordítanék, tombolnék! Ha az apámnak bármi baja lesz eskűszöm, hogy fel keresem a médiát és mesélek neki. Úgyis szeretik a pórnépet és annak apró-cseprő gondjait.  Mit tudnék én tenni? Menjek be a kórházba és tomboljak, üvőltsek, hogy lássák el az apámat? Ezeknek a szerencsételeneknek is meg van kötve a kezük! HÜLYE POLITIKA. Bezzeg ha politikus lenne, vagy híresség, azonnal ellátnák. De egy egyszerű embert lexarják.

2. Probléma. Én sem vagyok jól. Ingadozó a vérnyomásom. Rendszeresen szédülök, és rosszul vagyok. Orvoshoz nem megyek, mert időpontkérés itt, időpontkérés ott, és minden alkalommal kihúznak egy bizonyos összeget a zsebemből. Két éve még nem volt ilyen gond. Elmentem a dokihoz, kivártam a soromat, bementem megvizsgált, felírta ami kellett. De most? HOgy minél több pénzt kihúzzanak a zsebemből elküldenenk minden féle felesleges vizsgálatra. A nagy lópikulát. Bár ha jövőhétig nem lesz jobb, muszáj elmennem a dokihoz. Csak ha muszáj. Addig nem vagyok hajlandó. Hátha elmúlik. Magától...

Szóval most nagyon ki vagyok bukva az egtészségügyre. Egyszerűen felháborító ami ebben az országban zajlik hónapok, évek óta. MINDEN POLITIKUS HAZUDIK. A GYURCSÁNYTÓL AZ ORBÁNON ÁT, A LEGKISEBB KÉPVISELŐIG, MINISZTERIG.

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁmost felhúztam magam.

Kedves Blogom, Olvasó!

Jó volt 5 napot itthon lenni. Most rázkódhatok vissza a mindennapokba. Holnap meló. Holnap sminkelni kell. Erre szokták a pasik rávágni: De neked nincs szükséged sminkre. Ah persze, de ha látnának nélküle, azt hinnék, hogy egy vízihulla jött velük szembe. Nah, jó van benne egy kis hiúság is, de könyörgöm, én látom magam minden reggel smink nélkül. És mondhatom, én tényleg egy vízihullára hasonlítok. Túl világos a bőröm, szempillám sincs, ha nincs kifestve, olyan vagyok, mint akinek leégették a szempilláját.

Dehogy nálam mit is takar a smink?

Ez egyszerű: szempillaspirál, egy lehetnyi szemhéjfesték, szemceruza. Ha jó napom van még rúzst is teszek fel. Bár mire beérek dolgozni lenyalom:)

És ez a művelet kemény 2és fél  percembe kerül minden reggel, amikor dolgozni megyek. Ha itthon vagyok, és nem megyek sehova nem sminkelek. Mert mekkora a valószínűsége annak, hogy egy otthon töltöt napon egyszer csak bekopogtat a nagyŐ és szőrnyülködve tapasztalja, hogy egy vízihulla nyitott ajtót.  De a munkahelyen bármi megtörténhet. BÁRMI

Be kell vallanom valamit. Ezt a bejegyzést 8-án kezdtem el. Ergo: túl vagyok egy "munkahéten", sminkelésen.

Ma szombat van. És ma nuku smink.

Délelőtt elvittük anyámmal Sindy-t az állatorvoshoz. Éves oltásra. És vittünk magunkkal Edét is. Most már biztosak vagyunk, hogy Ede fiú. Láttam a kis micsodáját:D Eléggé vicces volt. Csak azért nem nyerítettem fel hangosan, mert féltem, hogy megijesztem. De hát kis állat kis bottal jár, nem igaz?:D

Az egész hét uncsi volt. Tegnap ráadásul 5 után tök egyedül voltam a boltban. Kiolvastam a Quelle 500 oldalát, és az Ottó 626 oldalát. Igazán felüdülés volt. Azok a ruhák valóban nagyon szépek...a modelleken. És 32-es méretben. De ki garantálja, hogy az a top vagy nyári ruha az én "habtestemen" is úgy mutat, mint rajtuk?

De egész nap gyakorlatilag olvastam. Így Leslie. L. Lawrence új könyvének az első részét be is fejeztem. Bár bevittem volna a másodikat is. Akkor nem kellett volna nyomorgatnom az agyamat a magazinokkal. Arról nem is beszélve, hogy súlyuk megegyezett az enyémmel.

Pedig az én súlyom is nyom valamit a latba. Egész rendesen nyomom a Földet erről a féltekéről.

Jah, hogy hogy áll a DIÉTÁM?

Úgy ahogy hónapokkal ezelőtt. Sose tudtan rendesen fogyózni. Nem az én pályám.

Majd egyszer lesz sok-sopk pénzem akkor elmegyek egy dokibácsihoz. Megkérem tegyen csodát. 34-es méretet akarok. Olyan véknya akarok lenni mint a többi nő.

Nah jó, ismersz! Úgye lennék rá képes. A beavatkozás előtt 5 percel infúziós tűvel a karomban rohannék anyám szoknyájához. Még az orromat sem voltam képes kilövetni. Pedig már ott ültem, már le is fertőtlenítették a helyét...csak megláttam a tűt. had ne mondjam, hogy a vérnyomásom le, a cukrom fel...vagy fordítva...szóval lényeg az, hogy még volt annyi erőm, hogy kifussak. Röhöghetsz, de így volt. Nem vagyok elég érett ehhez. Talán nem is leszek.

Ede hétfőn kap egy új ketrecet. Sindy meg megy kozmetikushoz. Már úgy néz ki mint egy pudli. Pedig ő egy csodaszép uszkár. Róla már mutattam képet.

Fáj a derekam, unatkozok. El akarok menni itthonról. Kicsit szórakozni, élni, élvezni az életet. VALAKI MENTSEN MÁR MEG!

A legszebb éveimet fogom itt tölteni a gép előtt, és Edét meg Sindyt felváltva simogatva. Majd öregen és ráncosan megyek bulizni, meg pasizni.

Ki akarja ezt? Nekem is kijár a szórakozásból. Csak egy kicsit. LÉGYSZIIIIIIIII GYERE ÉRTEM ÉS MENTS MEG! HELP ME! HILFE MIR!

 Nah meek. gyors kezdés, gyors vég. Ahogy az élet is

Kedves Blogom, Olvasó!

Drága "rajongóim"!

Íme pár kép a szilveszterről. Csak hogy elijesszek magam mellől minden pasit:D hehe

Kedves Blogom, Olvasó!

És ismét végetért egy év.

Úgyan úgy, ahogy tavaly kezdődött, úgy ért véget.

Egyedül, magányosan, nyomorultúl.

Az embert azt hinné, ennél rosszabb már nem lehet, és akkor jön a pofon. A nagy csattanás, kipirult arc, és a visszanyelt könnyek. Majd az őrjöngés, tombolás, végül a csendes sírdogálás.

Amiként az első nap, olyan az év többi napja.

Nem panaszkodom, a barátaimmal kezdtem az évet. Majd a családom is hihetetlenül jó volt. A munkahelyemen sincs semmi probléma. De a pofont akkor is megkaptam idén is.

Élhet e az ember boldogan és magányosan? A magányt, és a boldogságot  egyáltalán szabad e használni egy mondatban? Mert szerintem nem lehet. Ha az ember boldog, igazán boldog, akkor van mellette valaki. De ha magányos, akkor nem tud maradéktalanul boldog lenni.

A szilveszter tényleg jó volt, már már éreztem a boldogságot, de...mindig ott a de...

Mégis egyedül voltam, és ez az érzés rányomta bélyegét minden "boldogan" eltöltött percre.

Vehet fel az ember szép ruhát, érezheti magát magabiztosnak és szépnek...de ha senki nincs ki értékelné. Bárcsak lenne valaki akiért érdemes felkelni reggelente az ágyból, dolgozni, hazamenni, enni, inni, élni. Egy társ, akiért érdemes bármit is csinálni.

Itt vagyok lassan 23 évesen (ÚRISTEN, MÉG LEÍRNI IS RÉMES) és nincs miért élnem. Azt hiszem én vagyok a legnagyobb LÚZER!

Rossz egyedül. Főleg este, mikor az ember hazaér a munkából, és a szobában sötétség van, üres és hideg ággyal. Bár ne tudnék gondolkodni, mert akkor nem keseregnék itt már megint.

Az élet szar, és ezen semmi sem változtat.

Kedves Blogom, Olvasó!

Múlthéten Beta is itt hagyott. Az örök halmezőkre tért. Nagyon kiborúltam. Gyúfássktújába (így írják?) helyeztem kicsiny testét és eltemettem. Ő is itt hagyott. Már csak Sindy van nekem. Nagyon kész vagyok. Vagyis voltam.

Múlthét szombat óta ismét van előttem cél. Méghozzá igen komoly.

Ő Ede. Anyám vette nekem Karácsonyra. Úgy tűnik nem bírta elviselni az állandó jajgatásomat, és kisírt szememet. Ede egy tengeri röfi. Még a betanítási időben vagyunk. Remélem hamar megszok, és úgy fog szeretni, ahogy én őt.

Ki veszem napjában többszőr is, szoktatom a kezemhez. Mindent meg akarok neki adni, amit csak lehet, és tudok. Ő lesz a legboldogabb röffi. Ede, Ede, Ede, Ede, Ede, Ede!!!!!

És itt van még...S.G.

Nálunk a boltban szokott (2x volt) vásárolni. Én meg minden alkalommal elpirulok, ha meglátom. Egyszerűen IMÁDOM. Más nem tudok mondani. Annyira helyes. Én meg...szóval plátói a szerelem.

Fent van egy sokak által látogatott közöségi portálon. Nem vettem fel ismerősnek, mert eléggé kellemetlen lenne számomra...de jó tudni...

Szóval Ede és S.G. Ede megmarad nekem, S.G. meg...talán soha semmi nem lesz...

Ennyire még soha nem pírultam el, mint a legutóbbi vásárlásánál. Szabályosan menekülnöm kellett a boltból, amikor elment. Ki a szabadba, egy cigire. És akkor még a főnök asszony is rá tett...Mi történt magával mióta nem láttuk? Csak nem Mary Popins karmolta meg?

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ azt hittem ott helyben feláll, kiröhög, és többet nem láttom. Gyorsan ellenkeztem, hogy biztos nem én voltam. Közben erősen fogtam a bakancsot, hogy le ne ejtsem. Már csak azt kéne.

Istenem...mi lesz velem, ha sűrűbben látom, vagy tényleg állandó vásárló lesz, és minden héten látni fogom????

Belehalok!

Kedves Blogom, Olvasó!

"Norbi" válaszolt. Most erre hogy reagáljon az ember? Nem ezt vártam.

Üdv kedves Blogom, Olvasó!

Vajon lesz olyan, hogy nem kell rettegnem abban a kerszteződésben, azon a villamoson, vagy buszon? Véletlenül meglátlak, meglátsz. Mit fogok tenni? Mit fogok mondani. Odamegyek hozzád, vagy elfordulok? Gyorsan leszállok, vagy elrohanok?

Tudod, nagy szükségem lett volna rád. Voltak olyan dolgok, amiket csak Te érthetsz, csak Te tudtál volna megvígasztalni puszta jelenléteddel. És most rettegek a viszontlátástól.

Látlak egyáltalán valaha is?

Amikor a templom előtt állok, átkozom magam. Miért kellett ezt tennem, ezt mondanom: Tudod, hogy ez a csók volt az utolsó! Miért kellett ezt mondanom?

Évekre rá, mégis kaptam, és adtam. Te azt mondtad szeretsz, s elhittem. Tudom, hogy igazat mondtál. Mert én is szerettelek. De már nem. Már csak egyszerűen a barátod akarok lenni. Azt akarom, hogy higyj nekem, hogy nem vagyok rossz. Minden bűnőmért keserves árat fizettem. Már azzal is, hogy nem voltál velem. De oly sok minden történt az elmúlt hónapokban.

Tudnod kell, hogy a barátaim, az IGAZI barátaimnak sosem ártanék. Sose mondtam Anikónak, hogy ne szeresse, sose! Én lettem volna a legboldogabb, ha most is együtt lennének. Anikó ismeri, de nem látja milyen értékes ember. Pedig az. És ő a BEST.

Csak azért írom, hogy tud, őszinte vagyok. Tegnap nagyon megbántottál. Szinte letámadtál. Ha belegondolok, hogy mi lett volna, ha személyes találkozásnál történik és nem az internet segítségével.

Nem vagyok Mártír, és nem sajnáltatom magam. Nem akartam lelkiszemetesláda lenni. Senki nem kért meg. De mire jó egy barát, ha nem hallgatt meg, vagy nem mondhatsz el neki minden. Ők a barátaim, és bízznak bennem.

Volt olyan, hogy rossz tanácsot adtam. De nem ebben az esetben volt. Nem tehetek róla, vannak emberek aki mindent elmondanak nekem kérés nélkül, mert bíznak bennem. Nem akarom, hogy Anikó bízalma elvésszen. És amit tegnap mondtál...kérlek, ne csak magadban, de a környezetedben is változtasd meg a véleményeket. Mert nekem igenis számít. 

Még félek a buszon, a villamoson, a kereszteződésben, a templom előtt, és egyedül az esernyő alatt. De tudom, hogy egyszer elhalványul minden. Még élénken él bennem minden seb amit okoztunk egymásnak, de hiszem, hogy a barátságunk megmarad, és feltétel nélkül bízol bennem, ahogy kell.

Megbocsátottam, tedd te is. Mert szükségem van rád!

Farkasokkal táncoló!

Kedves Blogom, Olvasó!

Sajnos ma nagyon szomorú vagyok.

Anyámmal ma kettesben elmentünk a misére. Örültünk, vártunk, boldogok voltunk, hisz Advent van. Anyám el is tervezte, hogy elmegy gyónni, megszabadul terhétől.

A mise rendben ment, de az áldás előtt...Attila atya elcsukló hangon...Imre atya ma hajnalban elhúnyt. Nehéz ezeket a sorokat most leírni. Próbáltam a könnyeimet visszatartani, próbáltam nem bőgni...most is próbálok száraz szemmel írni, de képtelen vagyok rá.

A világ egy nagyon jó lélekkel szegényebb lett, és a mennyország pedig gazdagabb.

Biztos vagyok benne, hogy Imre atya a mennybe ment, és nem azért, mert pap volt, hanem mert ő tényleg egy kiválló ember volt, aki nagyon szerette a gyerekeket.

Emlékszem a majálisokra, ő nyitotta meg, és mindig barátokköztös zenét játszottak a "nagy bevonulásra". Barátok közötös pólója volt.

Még most sem tudom felfogni...

Az elmúlt hónapok, vagyis ez az év...ilyen rossz még nem volt...annyira sok rossz történt, eddig is, és most ő...

Kedves Blogom, Olvasó!

Újra itt vagyok. Megint itthon, megint munka és pasi nélkül. Igyekszem azért hasznosan tölteni az itthon töltött időmet. Pl. munkát keresek...és meglepit csinálok.

No nem karácsonyra. Hanem néha veszem a fáradtásgot és takarítgatok, vagy ép sütögetek. Valamelyik nap is naon szépen rendbe tettem a konyhát, súúúúúroltam mindenhol. Már csak egy kis tapétázás kell meg az ablakkeretek rendbe rakása...és egészen normálisan nézne ki.

Ma is "nagy dolgot" műveltem. Függönyt mostam és ablakot pucotam. MINDENHOL. Röpke 3 óra alatt végeztem, és még csak el sem fáradtam. Kéne tényleg valami munka, mert már az ablakmosás után se fáradok, akkor komoly enegriákat halmoztam fel az elmúlt hetekben.

Remélem anyámnak is tetszeni fog a mai "művem". Neki csináltam. Merthogy anyu, már csak a héten dolgozik, és utána (remélem) végleg nyugdíjba megy. Eltervezte a drágám, hogy minden nap mást fog itthon csinálni, porszívózik, takarít, ablakot mos, stb. De én nem akarom, hogy ezeket csinálja.Több okból:

1. ha én is itthon leszek amikor rájön a takaríthatnék, akkor én szívok, mert sose értjük meg egymást, néha kiabálunk is egymással. Egyszerűen takarítani nem tudunk együtt. Utálom mikor a hátam mögött áll és mondja, mondja, mondja...a halálom. A szobámba se engedem, amikor takarítok, mert ugyis belekött, és én attól a falra mászok.

2. ha nem vagyok itthon, képes egy heti tervet 1 nap alatt megcsinálni, és utána karácsonyig hallgathatom, a sóhajtozását, meg szendevdését. Nah, köszönöm, ebből nem kérek.

3. ha nem vagyok itthon, képes leesni a létráról, vagy elcsúszni a frissen mosott padlón, elvágni a kezét, stb. És akkor karácsonyi hallgatthatom a sóhajtózását...

4. ha nem vagyok itt, akkor csak arra tudok gondolni, hogy mit csinál éppen és milyen károm lesz belőle. Akkor végkép nem tudok az épen adott feladatomra figyelni.

Szóval ezek miatt, inkább én megcsinálom az oroszlán részét a feladatoknak. Önzésnek tűnhet, de akkor is, jobban szeretem, ha én csinálom. Ő inkább ne csináljon semmit. Már nem mai csirke, a végén még megnyomorítja magát, és akkor itt állok a trutyiban. Szó sem lehet róla. Alukáljon, tv-zen, főzőn. Mást inkább nem csináljon. Jobb a békesség.

Tegnap előtt Lysa-val elmentünk az OBI-ba. Jó sokáig ott voltunk, nézelődtünk, vásárolt. Mikor kiléptünk az épületből majd hanyat estünk. Sűrű ÓRIÁS szemekben hullott a HÓ. Mint két kisgyerek, úgy örültünk neki. A nap fénypontja volt. De mire a buszmegállóba értünk (1 ciginyi idő) elállt. De nagyon sok helyen megmaradt. Többek között a fekete kabátomon. Tök happy voltam.

Másnapra az egész ráfagyott a betonra. A boltba menet röhögtem a sok csúszkáló emberen, és áldottam az eszemet, hogy recés talpú sportcipőt vettem fel. Vicces volt a jégen csúszkáló emberek. 2 perccel később inkább sírtam volna. A nagy röhögés közepette, egy igen csúszós jégre léptem. A fenekem közelbbről is megnézte az a fránya jeget. Még most is sajog, ha rá gondolok. ÁÁÁÁÁÚÚÚÚÚÚ!

Azóta inkább nem röhögöm ki az embereket csúszkálás közben. Mindig tanul valamit az ember.

Nah megyek, mindjárt jön anyu, csinálok neki kv-t...kiváncsi vagyok észre veszi a mai merénylegett:D

Üdv: Mary Popins

U.I.: Tegnap megszületett Andrea. Majd 4 kg, és 53cm. Még nem láttam de már alig várom:D Majd mutatok képet róla:D 

Üdv kedves Blogom, Olvasó!

Aszem ma nagy lépést tettem a kilóimmal szemben, amikkel évek óta küzdök.

Írtam Norbinak. Igazából, már hetek óta gondolkodtam ezen. Remélem, hogy legalább elolvassa. És talán valami tanácsot is ad. Ki tudja?

Ma fárasztó napom volt. Anyámmal elmentünk karácsonyi bevásárlásra. Mert később már nem lesz időnk erre. (vagyis remélem, hogy dolgozni fogok)

Nagyon sok mindent vettünk. Nekem is csurrant-cseppent pár dolog: manikürkészlet, illatosgyertya, új szemetes a szobámba. De inkább a rokkonságnak vásároltunk. Sorry, de nem írom le, ki mit kap...ki tudja olvassák e.

Ma befestettem a hajamat. Szőkítek...rég néztem rá...még vízes állapotban, és akkor eléggé szőke volt a töve. Ciki lesz ha lejebb meg túl sötét lesz. Mindjárt meg is nézem, már száraz annyira...nem is rossz. Rosszabra számítottam.

Ma "véletlenül" betévedtem egy könyvesboltba (nevét nem írom ez nem reklámblog) és megtaláltam az idei karácsonyi ajándékomat:D Hugh Laurie: A balek és Leslie L. Lawrence: köhöm...azt nem néztem meg pontosan... szóval az új könyvét. Két részes.

Már leadtam a rendelést, hogy az kell. Imádok karácsonyra könyvet kapni. A világ legjobb dolga. Azokkal elvagyok úgy...szilveszterig:D

Letöltöttem karácsonyi muzsikákat is. Mindenfélét...klasszikustól kezdve a kerozinig:D

Szóval most már betelt a pohár. Tényleg kövér vagyok. És hiába mondják, hogy nem is, meg csini vagyok, meg szép a pofim, de már én is undorodok a testemtől. Tenni fogok érte valamit. És talán Norbi segít ebben. Hiszek neki, hinnem kell.

Üdv: Mary Popins

Üdv, Blogom, Olvasó!

Egy verssel kezdeném...és azzal is folytatom...Ma a verseké a nap!

Üdv Blog, Olvasó!

Ma azért kerül két bejegyzés, mert egy vallomással tartozom.

Még sose mondta (írtam), hogy miért blogolok.

Tiszteletből.

Pár évvel ezelőtt pontosabban úgy másfél-két éve, rábukkantam egy lány, kislány blogjára. Ő előtte tisztelgek.

A lány nagyon beteg volt. A blogjába írta, mi minden történ vele, milyen vizsgálatok, gyógyszerek, hogy érezte magát, a barátairól, családjáról, a maradék életéről.

15 éves volt. A leukémia elvitte. Ha írt, én olvastam, és velem együtt még vagy százan. Megrázó volt, mikor a testvére írt helyette. Sírtam. Napokig. A tehetetlenség, büh, és a kétségeesés. Hogy történhetett ilyen egy fiatal lánnyal, aki alig élt. Az írásai oly közvetlen volt, hogy úgy éreztem a testvérem, hogy ismerem, és erre tessék...

Még most is, ha rá gondolok egy könnycsepp gördül ki szemem sarkából.

Nos, előtte tisztelgek, mert mindvégig nagyon bátor volt, és mindenki példaképe.

Hiányzol....

Kedves Blogom, Olvasó!

Ma megint voltam interjúúúúún. A Zeppternél. Tetszik a munka, bár még nem tom, hogy elfogadom e. Holnap megyek az Otp-hez, meglátjuk ők mint kínálnak, és döntök.

Hogy a Zeppternél mi lenne a dolgom? Ügyfelek felhívása, időpont egyeztettés, fogadásuk, előadó terem előkészítése, papírmunka, és kivezetésük az épületből. Szal, majdnem egy hostes munka. Csak van benne egy kis adminisztráció. Csak egy gondom van vele. Nincs fix bér. És még homályos a fizetés is, szal, arra még rá kell kérdezni.

Tegnap letöltöttem a Limewire progit. Ezzel főként zenét tok letölteni. Már egy csomót le is vadásztam. Hogy képben legyek a mai zenét illetőleg. És igen, naon jó számok töltöttem le.

Délelőtt, olvasgattam, tettem vettem, utána irány a Zeppter. Valahogy holnap is hasonló lesz a "munkabeosztásom".

Remélem Em ma feljön msn-re, mert kellenének a múltkori buli fotók. Meg Vercsiben is reménykedek, mert leszedtem az új BSB számot. Igen, Backstreet Boys. Nem tehet róla, szeretem őket. Régebben rajongtam értük, most már csak szimplán szeretem őket. Szívesen hallgatom a zenéjüket. És egyre jobb.

Hm...ha valaki meg tudná nekem mondani melik az a számuk, amelik klipjépen 80-as évekbeli fazonokat játszanak. A szám nem régi, tavaly, vagy tavalyelőtti lehet...szal, ha valaki tudja, írja már meg..igazán hálás lennék neki.

Amúgy Kanye West-Stronger száma is ott van. Pláne, hogy eleve szeretem a...bakker elfelejtettem a nevüket...akiké az eredeti szám volt. Elektronikus zenét játszanak...bukósisak van a fejükön...animációs klipjük van...draft...vagy valami hasonló. Izé...kellemetlen...pedig még 2000 elején sokat hallgattam a számaikat...arra tanultam...de a bátyámé volt a cd...ő meg már nincs itt...Hát ez ciki. Ezt az infót is szívesen fogadom.

Imádom a Rex felügyelőt... vagyis a mostani gazdiát...eh...minden nő álma...jóképű, magas,  izmos...tom, külcsi...de látványnak nem rossz...és aszem beszélhetek a női nem helyett: Egy pár lepedőt szívesen gyűrnék vele...meg máshol is esetleg:D

Romantikus hangulatban vagyok, mostanában...megint mini romcsi könyveket olvasok...sajnos, Leslie L. Lawernce könyvet befejeztem. És az Eragon 3. részét sem találom még magyarul...és jelenleg ezek kötnek le. A kicsit fantasztikus, és a krimi könyvek.

Ha már a horror filmeket nem szeretem, könyvben had borzongjak. Bár Stephen King könyvet nem olvasnék. Vagyis csak egyet. A Holtsáv c. könyvet. Deal Zone. Aszem így írják. 

Hmm...kihült a kv., a klaviatúrát is alig látom már. Sötét van, és hideg. Lámpa kapcsolás, és egy cigi. És amúgyis eleget hablatyoltam.

Megjegyzés. Foo Fighters: The Pretender száma állati. Igazán tomboló. Aszem behúzoma függönyt, és újra meghallgattom...közben ugrálgatok kicsit, meg rázom a hajam...ez kell ide, feszültség levezetésként.

Holnap irány az OTP. Sok sikert nekem...úgye?

Üdv:

Mary Popins

Kedves Blogom, Olvasó!

Mint utóbb kiderült, valóban van olyan ember (rajtam kivül) aki olvassa a blogomat!

Hihetettlen! Komolyan, azt hittem, hogy senki rá se néz...és mégis. Nos, köszönöm mindenkinek!

Hogy miért ez a címe ma a blognak? Átérzem Kéri Kata szenvedését a könyvben.

Rutinos álláskereső lettem...és pasi kereső!

Nos, tényleg nehéz jó munkát találni. És nem elég, hogy neked tecccccem a meló, de neked is teccccened kell. Hiába vagy fiatal és tapasztalt, nem biztos, hogy te vagy a megfelelő karakter. Hát, én eddig nem nagyon voltam megfelelő. Az elmúlt két hétben minden nap voltam interjúúún. Persze lehetek ÉN a hibás, hogy kicsi vagyok, és nem vagyok húúúú de vékony...meg hosszú hajam sincs...de könyörgöm, tényleg ezek a feltételek?

Most komolyan! arról tényleg nem tehetek, hogy kicsi vagyok...jó talán a súlyomról tehetek...de családi örökség. Ez van. Sose leszek nádszál karcsú, ebbe beletörődtem. A 38-as méret max a cipőm mérete lehet. A haj, meg...úgyis növesztem. Szóval kapják be. Ilyen nincs, ez diszkrimináció!

És még ott a pasi ügy. Az embernek vannak igényei. Ember vagyok, nő vagyok, és magányos. Tehát nekem is vannak igényeim. És itt most nem a sexre gondolok. Inkább csak arra, hogy szerethessek, és szeretve legyek. Akihez odabújhatok, és megölelhetem, akitől kapok egy vígasztaló szót, vagy ép megnevetett. Létezik ilyen? Mert ha igen, nálam jelentkezhet.

SZombatonmegintvoltbuli! MárvártamnagyonhiányzottAdri. Megatöbbiekis. Elégsokanvoltunk. ÉsottvoltavoltNagyŐ. Jóvolthúzamosabbideiglátni. Jókatnevetünk,szórakoztunk,legalábbisnénagyonjóléreztemmagam. VoltegyújlányisKriszti. Aranyosbárnekemnemjöttbe. Bezzegafiúknak!!! Csüngtekrjta, mintfürtönaszölöszemek. Szemtelenek.

Utálok emlékezni, de sajnos szombaton többszőr is adtak rá alkalmat. Jah, mert visszatért az emlékezetem!!! Úgy egy hete történt.

Most már tudom ki vagyok, honnan jöttem, és mi történt velem. Nagy trauma volt. Sokat sírtam, mikor rájöttem. Szomorú voltam, de egyben boldog.

Barátaimnak üzenem: Köszönöm, hogy vártatok rám, és nem adtátok fel a reményt, hogy visszatérek.

De hiába jött elő a múlt minden szépsége, és búja, megmaradt az a 3 év emléke is. Erről nem volt szó. Azt hittem, hogy ott folytathatom, ahol anno vége szakadt. De nem. A folytatás talán most még nehezebb. Mert emlékszem.

Olyanokat tettem, amire nem vagyok bűszke. Nem kell rosszra gondolni. Én inkább azt vallom, sokszor meggondolatlan voltam. Bizonyos helyzetekben, nem a szívemet, hanem inkább az eszemet kellett volna követnem. Ilyen pl Peti is. Meg Hiro.

Világ életemben mindig is szerelemes voltam. Mindig volt valaki akit szerethetek, és aki viszont szeret. De most nincs. És elveszetnek érzem magam. És amúgyis komplexusom van, erre tessék. Nemhogy pasim, de munkám sincs, a külcsin miatt.

Ez lennék én. Jelenleg. Hát nézzétek az édesnek mondott pofit. Hazug aki ezt mondja rám. Kicsi koromban édes pofim volt. Most inkább átlagosnak sem igazán mondható.  Olyan elmegy. Aszem apácának megyek. Ott nincs külső kikötés. És az apácákat szeretik. Meló+szeretnek is.

És azoknak aki azt állítják rólam a hátam mögött, hogy viszket: Nem viszket, nem azé kell nekem pasi, hogy rögötön megvakarja, hanem azé, mert én ilyen vagyok. Szeretek játszani, mint macska az étellel, csakhogy finomabb legyen a falat. És vannak dolgok amiket Ti "kedves barátaim" nem tudtok, hogy mit miért teszek. Nem ismertek, és nem is fogtok, mert elvakít titeket az előítélet. És csúnya dolog olyat mondani ami nem igaz.

Tom, én papolok. Én is elkövettem ezt a hibát. Bűnös vagyok. De képes vagyok változtatni, és bocsánatot kérni. És sajnálom.

Májusban olyat tettem, amit örökre bánni fogok. És ezért bocsánatot kérek. Megszenvedtem ennek a tettnek minden percét ezerszeresen. Nem mentegetem magam, felesleges. Csak bánni tudom, hogy egy barátot veszítettem. Örökre...